Nem szokásunk bízni önmagunkban, főleg akkor, mikor nagy horderejű céljainkról van szó. Miért nem tudunk leszokni a cigiről, pedig annyira szeretnénk? Miért nem tudunk lefogyni, pedig már számtalanszor megpróbáltuk? Ne hidd el, hogy nem vagy képes elérni ezeket a célokat!
Bizony, nagyon sokszor megígérünk valamit vagy próbálunk betartani valamit, mégsem megy. Pedig nagyon is fontos a számunkra. Én most így vagyok a gyógytornámmal. Elfeledkeztem róla, pedig milyen nagy szükségem van rá! Hiába volt minden ügyes igyekezet még akkor, mikor jártam tornázni, valamiért feledésbe merült minden gyakorlat. És így vagyunk más esetben is, ha nem figyelünk eléggé.
Sokszor nem tudjuk hogyan is viszonyuljunk egymáshoz. Szeretnénk szeretetet érezni, mégis más érzelmek is befolyásolják a szívünket. Merthogy az nincs mindig úgy, hogy - no, akkor most szeretek, és szeretek és szeretek. Gyakran közbejönnek olyan gondolatok, hogy magunk is elcsodálkozunk, miért pont most gondolunk efféléket.
Még egy könyvet szeretnék neked ajánlani, mert szükségét érzem, hogy egy olyan idős kort érjen meg mindenki, amilyet saját maga is élvez és szeret. Már régebben vettem a könyvet, de most került a kezeim közé, és nem csak magam miatt, a szeretteim miatt is olvasom.
Sok szeretettel ajánlom neked Sylvia Nasar - Egy csodálatos elme című könyvét. A Nobel-díjas matematikus géniusz, John Nash élete. Nekem a 2002-es kiadás van meg, és a címoldalon rögtön azzal ajánlják a könyvet, hogy Az életrajz alapján készült filmet 8 Oscar-díjra jelölték.
Nem is sejtjük, hogy milyen sok területen kellene, hogy egy kicsit bevállalósak legyünk, mert enélkül nem történne semmi sem. Nem vagyunk egyformák, és nem mindig tudjuk, mit csináljunk a következő pillanatban. Lehet, nem mindig jó ha túl nagy az önbizalmunk, de a kérdés most az, mennyire tudunk bevállalósak lenni.
Bujkál bennünk a kisördög, aki nem engedi, hogy a szándékunk szerint tegyünk. Végleg lemondani valamiről (cigiről, csokiról, több ruháról, alkoholról, kávéról) embertpróbáló feladat.
Különbözőek vagyunk, mindenki másban jó, de ez így természetes és így jó. Amikor találkozol a társaddal, vajon eszedbe jut-e, hogy milyen értékek is lakoznak a személyisége mögött? Nem árt, ha figyelünk egy kicsit erre is.
Sokszor vagyunk kénytelenek a családunktól, a szeretteinktől távol lenni. De mikor végre letelik például a munkaidőnk, fenomenális érzés hazajönni, hazaérkezni.
A címben írt mondat inkább rám nézve igaz, nem tudhatom, hogy veled történt-e már hasonló. Nálam viszont elég sokszor megesett régebben, hogy nem tudtam kifelé azt nyújtani, amit szerettem volna, annyira be voltam skatulyázva egy bizonyos szerepkörre.
Utolsó kommentek