"az élet nem mindig habos torta..."

Van-e "sanszunk" egy boldog életre vagy sem? Van-e lehetőségünk boldogabban élni, mint most élünk? Miért büntette Isten Jóbot annyira, hogy még az élettől is elment a kedve?

És vajon mindent megteszel azért, hogy elmondhasd, - igen! elégedett vagyok a jelenlegi életemmel?! - Olvastam egy sikerkönyvben = "Készüljünk fel a kezdésre, és ha felkészültünk, kezdjük is el!" - Valahol itt rontjuk el a siker felé vezető utunk milyenségét, mégpedig ott, hogy még ha fel is készülünk, terveket is kovácsolunk, nem marad energiánk a kezdéshez, ezért már az elején kudarcra vagyunk ítélve. És talán ezért nem érzünk elégedettséget, ezért állunk egy helyben vagy esetleg hátrálunk is. 

Egyetlen nap nagyon hosszú idő, és mi minden fér ugye bele! Reggel felébredsz, és már azon töröd a fejed, hogy mi módon töltsd az előtted álló napot. Talán lazsálni lenne kedved, mégis úgy döntesz, hogy aktívan szeretnéd ezt a napodat kitölteni. Előző nap már kikészítetted az edzőcipődet, így gyors elhatározás után már a közeli parkban találod magad és futsz. Futsz egészen addig, amíg olyan klassz közérzeted lesz, hogy elkezdheted a mai napodat.

Néha nem szeretünk egyedül boldogulni az életünkben. Segítségre, vagy egy jelre várunk, hogy történjen valami. Az biztos, hogy sok minden történik körülöttünk, de a legjobb ha mindezt mi irányítjuk, ha saját magunkra tudunk támaszkodni, ha önállóak tudunk lenni.

Ismerek olyan típusú embereket, akik szinte keresik a kihívásokat, azokat, amik valamilyen stresszel járnak. Ők így élvezik az életet, nekik nagyon unalmas volna csak úgy létezni a nagyvilágban. Ők nem riadnak meg egy kis érzelmi hullámzástól, inkább igyekeznek azokat a javukra fordítani.

Ahhoz, hogy jól tudj gazdálkodni az időddel, a folyton előbukkanó gondolataiddal, és kezedbe vehesd életed irányítását, jó, ha megfelelő optimizmussal rendelkezel. De hogyan legyünk mindig optimisták, és hogyan változtassuk meg a gondolatvilágunkat, az már nehezebb kérdés.

Volt az életemben olyan időszak, amikor úgy éreztem, hogy túlságosan is ragaszkodom a kedvesemhez. Ez már olyan mértékű volt, hogy azt hittem, nem a szerelem a kötelék, hanem ez a túlzott ragaszkodás. Tulajdonképpen nagyon féltem én akkor az élettől.

Az alvás mindig segít. Kicsit összeszedtem magam, és újraformált gondolatokkal ébredtem. Bizony, ha nem alusszuk ki a tegnap fáradalmait, rossz vége lesz a mai napunknak is. Első szabály = Mindig, mindenkor kötelező időben nyugovóra térni.

Mindig váratlanszerűen romlik le az állapotom, egyszer csak jön a kimerülés, a kimerültség. Nem tudok felkészülni rá, de tudom, hogy egyszer bekövetkezik, mert periodikusan ismétli önmagát, sajnos. Most szintén közel járok a kimerüléshez, kezdem érezni a depresszió jeleit is, de amit tudok, azt megteszem ellene.

Jó lenne, ha minden félévben tudnék egy sokrétű értékelőt írni magamról, a változásokról, a leendő céljaimról, mit sikerült megvalósítani és mit nem. Szépen haladok az életmódváltásban.