Sok mindentől féltem eddig életemben a betegségem miatt. Hogy a fóbiák hogyan alakultak ki nálam, máig nem tudom, de biztosan a félelem váltotta ki. A fóbia félelem valamitől, esetleg olyan valamitől is, ami megmagyarázhatatlan. De általában jól tudjuk, hogy most épp a pókoktól, a magasságtól vagy éppen az emberektől félünk-e.
Versenyt futunk néha az idővel. Én mostanában éjjel kerítek egy kis plusz időt magamnak, de valószínű, hogy nem ez a legjobb stratégia. Kifáradunk egy idő után, ez természetes, így kellő időt kell szánnunk arra, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Akárhonnan is, de alkalmat kell kerítenünk egy kis semmittevésre, amikor szinte nem csinálunk semmit, csak feltöltjük a tartalékainkat.
Lehet, hogy csak én vagyok úgy vele, de nagyon szeretem a meglepetéseket, persze csak a kellemes meglepetésekkel vagyok így. Minden, ami változik, egyben egy kis meglepetéssel is szolgál a számunkra, nem tudhatjuk mikor mit hoz az életünkbe. Naponta többféle változással kerülünk szembe, és ugye a hozzáállásunktól függ, hogy hogyan reagálunk rájuk. Ezért jó, ha valaki mindig tud pozitívan gondolkodni, hiszen nem minden változás hordoz magában jó dolgokat.
Kis győzelmeket aratunk életünk során minden nap. Felkelünk, tesszük egész nap azt, amit tennünk kell, mégha ér is egy kis kudarc néha minket, azért inkább győzelmeket aratunk. Félünk a nehézségektől, van, mikor fáradtak vagyunk, és ezért nehéz belevágnunk valamibe (ami pedig fontos lenne a számunkra), mert nincs hozzá elég erőnk.
Belső háború dúl önmagunkban. Főleg olyankor, mikor mást csinálunk, mint amit kellene. A megoldás a problémára csak az lehet, hogy - Csináld! El kell kezdened valahol, hogy eljuss valahová. Ez lehet, hogy nagyon szörnyen hangzik így leírva, de amikor már benne vagyunk egy probléma kellős közepén, már egyszerűbbnek tűnik, és logikusabbnak is.
Az ember változik, és a körülötte lévő környezet is. Sok mindent írtam már neked, és mindig tiszta szívvel, igaz hittel tettem mindezt. Sok minden érdekel engem, és amit érdekesnek találok, azt mindig megosztom veled is. Örülök, ha velem vagy, és mindig nagy örömmel ülök le a számítógéphez, amikor írok neked rólam, rólad és a mi kis világunkról, a világban történő eseményekről, gondolatokról.
Ahogy járok vigyázni a kisunokámra, egyre azon kapom magam, hogy a gondolatom akörül jár, hogy - mindenre és mindenkire egyformán szükség van. Leginkább amikor alszunk a kislánnyal (Ő alszik, én meg csak gondolkodom), eszembe jut, hogy minden egyes darabnak, ami a babaszobában van, megvan a maga funkciója, rendeltetése.
Mindig ki vagyunk téve valamilyen kísértésnek, aminek nehéz ellenállnunk. Vágyunk valami olyan után, ami felboríthatja a napirendünket. Például nagyon nehéz leküzdenünk az étkezés utáni vágyat. Valmilyen csábító finomság mindig akad az utunkba, és még munkaidő alatt is sóvárgunk esetleg egy-egy csokifánk után. Vagy itt van a modern életünk egyik velejárója, az internetezés, hát ennek aztán végképp nagyon nehéz nemet mondani, de ha okosan osztjuk be az időnket, még a hasznunkra is lehet.
Azt hiszem, mindenki egyetért Antoine de Saint-Exupéry gondolatával, hiszen azt az életből magunk is megtapasztaljuk. Itt van a május, és mint mindig, vele jön a szerelem is. Szeretem az idézeteket, eddig legtöbbször a magam érzéseit írtam le a szerelemről, most inkább keresek neked jól megfogalmazott szavakat, mondatokat erről a csodálatos érzésről.
Lehet, hogy elmegy úgy az életünk mellettünk, hogy nem valósítottuk meg azokat az álmainkat, amikről pedig talán mindennap ábrándozunk. Céljai mindenkinek vannak, de egy igazán ütős, nagy cél érdekében bizonyára érdemes áldozatokat hozni. Ehhez pedig az kell, hogy legyen is a tarsolyunkban egy ilyen ütős, nagy cél. Bizonyára már te is túlvagy azon a részen, mikor listát állítottál fel életed céljairól, álmaidról, terveidről.
Utolsó kommentek