
Püthagorasznak van egy mondata, amit jó, ha mindig szem előtt tartunk: - "Soha ne nyomja el az álom fáradt szemeidet, mielőtt a nap művét háromszor el nem gondoltad: mit mulasztottál, mit tettél, milyen szent kötelességet nem teljesítettél?"

Püthagorasznak van egy mondata, amit jó, ha mindig szem előtt tartunk: - "Soha ne nyomja el az álom fáradt szemeidet, mielőtt a nap művét háromszor el nem gondoltad: mit mulasztottál, mit tettél, milyen szent kötelességet nem teljesítettél?"

Mit adhatnánk egymásnak szebbet, mint az egymáshoz való jó szót. Sokszor megbántódunk, sokszor nem tudjuk mit is mondjunk a társunknak, hogy felvidítsuk. Sokszor nem kell más, nem vágyik az ember másra, minthogy egy pár jó szót halljon valakitől.

Még egy kicsit visszakanyarodok az életmódváltós bejegyzéshez, mert az még hozzátartozik, hogy nem szabad túl szigorú elvárásokat támasztani önmagaddal szemben. Legyél egy kicsit engedékeny. Már ez az eltelt pár nap is azt bizonyítja, hogy jól döntöttem, amikor belevágtam a változtatásba.

Könnyen mondunk néha szavakat, mondatokat, könnyen ígérjük meg, hogy megteszünk valamit, és mi lesz a vége? A vége sajnos az lesz, hogy elkönyvelnek minket úgy, mint aki csak mond valamit, de nem tartja be azt, amit mond. Ez persze csak akkor törénik így, ha tényleg nagyon sokszor van úgy, hogy már nem lehet hinni nekünk. Idáig nem szabad eljutnunk, sose szabad elfelejtenünk, mit ígértünk.

Néha írok ebbe a blogba is életmódváltásról, mert nagyon szükségem van rá, és most újra belevetem magam ebbe a témába. Azt mondják, hogy egyik étrendkiegészítő sem jó fogyás szempontjából, de mivel főleg növényi alapú anyagok vannak mindegyikben, így nem ártalmasak. Sőt! Ha jól használja az ember lánya, még talán fogyni is lehet tőlük.

Nem sok barátnőm van, de akik az én szívembe férkőztek, mindig új és új meglepetéssel varázsolnak el. Akinek sok igaz barátja van, boldog ember, nagy kincs birtokában van. És ezt a kincset tudni kell őrizni, megbecsülni, hiszen barát nélkül az ember csak félig él.

Nemigazán szoktam írni válásról, szakításról, inkább az összetartozás híve vagyok, pláne akkor, ha már gyermekek is lehetnek a szenvedő alanyai. Amiért megteszem, hogy írok róla, az az, hogy már több esetben is láttam, hogy igenis lehet kulturált módon elválni, lehet úgy szakítani, hogy később esetleg még barátok is maradhatnak akik megteszik ezt a nehéz lépést.

Szeretnénk, ha mindig minden álmunk valóra válna. Álmodozunk, majd később célokat tűzünk ki magunk elé, és jobb esetben ezek a célok meg is valósulnak. Tervezzük az életünket nap mint nap, és várjuk (jogosan), hogy a terveink szép sorban meg is valósuljanak. Ha a realitás talaján maradunk, mindez törvényszerűen be is következik.

Sokszor csodálkozunk, hogy alig van erőnk bármit is elvégezni. Suliban mindig mondogattuk egymásnak, hogy - az energia nem vész el, csak átalakul. - És ezzel ugye arra is céloztunk, hogy sohasem veszítjük el az energiánkat, esetleg lemondunk róla, ezért más formában jelenik meg majd az életünkben.

Utaztam az elmúlt napokban, és nem is keveset. Csodálatos érzéssel vágtam bele a nagy kalandba, és már az elején eldöntöttem, hogy én átveszem az angyalok szerepét, és mindent csodálatos megvilágításban fogok látni. Így is lett, mert egy felejthetetlen élményben volt részem.
Utolsó kommentek