Észrevetted már, hogy van, akivel mindig összehoz a jó sorsod? Mész az utcán, és gyakran találkozol egy bizonyos személlyel? Ha már több idő is eltelt és te el is feledted a gyakori találkozásokat, hirtelen újra találkoztok, csak úgy véletlenül. És ekkor már szinte ki sem tudod verni őt a fejedből. Elkezdesz gondolkodni, vajon miért is találkoztok ilyen gyakran? Talán ilyen kicsi a világ, hogy úton-útfélen összefuttok?
Harcolok magamban egy stílus ellen, ami mindig megkeményíti a szívem, és olyan mondatokat csal ki belőlem, amiket talán nem is szeretnék mondani, vagy leírni. Azt hiszem, hogy változom, és pluszban még a gyógyszerek fura hatásai is közrejátszanak ebben.
Rettentőmód idegesek tudunk lenni, amikor valami nem sikerül az életünkben. Ez lehet, hogy a mi hibánk, de lehet, hogy véletlenül alakult így, a fontos az, hogy ne vegyük nagyon a lelkünkre, ha épp mi hibáztunk valahol vagy az élet hozta úgy a sorsunkat, hogy rossz periódusba kerültünk. Nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni a kettő között.
Az emlékeim mindig visszavezetnek a régmúltba, és elcsodálkozom, mi is történt velem réges-régen. Pedig nincs sok csodálkoznivaló rajta, hiszen minden emlékemet szinte én magam valósítottam meg. Ha akarom, ha nem, az emlékek olyanok, mindig vissza-visszatérnek a gondolataim közé.
Hát, itt van a nyár, s vele együtt jön a szabadság, a felhőtlen örömök ideje. Láthatod a képen, hogy mindenki egy célért dogozott egész évben, hogy végre kipihenhesse magát a fáradtságos munka után. Felszabadulnak a gátlásaink is ilyenkor, kicsit merészebbek vagyunk így nyáron, mint egyébként. Örülünk, hogy végre süt a nap, s nem árnyékolja semmi be a szabadságunkat.
Egyszer jókedvedben vagy, máskor meg elszomorít valami. Szeretnénk mindig vidáman élni, csak sokszor nem tudjuk, hogy a rosszkedvünket hogyan változtassuk meg. Pedig lehet, hogy egyszerű lenne a dolgunk, ha figyelnénk mindig önmagunkra. Csakhogy fülön csípni egy-egy rossz gondolatot nem mindig egyszerű feladat. Hosszú távon pedig mindenképpen megérné, mert a napunk értelme múlik rajta.
Vannak percek, amik soha nem jönnek vissza már az életünkben, ha nem használjuk ki még őket időben. Fontos figyelmeztetés, hogy - amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Nem tudhatod, hogy a holnap mit hoz reád, ezért kell tudni megbecsülni azokat a perceket, amik most még a kezedben vannak, amiket most még ki tudsz használni, mert lehet, hogy holnap már nem lesz rá időd. Vagy kedved, vagy lehetőséged.
Szeretem Szalay Ádám honlapját, http://szalayadam.hu Igazán 2016 óta gyűjtöm a sikerleckéket, amik hírlevél formájában jönnek. Vannak rövid videók, amikben az a jó, hogy egyrészt ötleteket ad, másrészt továbbgondolásra késztet engem, és sokat tanulhatok, ha akarok.
Valamit el akarok mondani neked. Természetesen éjfél után van, most is felébredtem és nem tudok visszaaludni. Négy éve, mikor kezdtem a blogot írni, nem tudtam, hogy ma is itt ülök majd a gép előtt, és azt kérdezem magamtól, hogy téged vajon mi érdekel, minek örülnél, mit szeretnél olvasni, miről szeretnél hallani? Nem tudtam, hogy lesz annyi erőm, hogy sok-sok időn keresztül veled legyek, és figyelmeztesselek, mit hogyan csinálj, hogy ne kerülj olyan csapdákba, mint én kerültem régebben.
Valószínűleg, igen. A betegségem kezdetén ahogy írtam, olyan trauma ért, amit akkor nem tudtam feldolgozni, nem voltam képes kezelni. Ebből adódóan már egy kis stresszes helyzetet is traumaként éltem meg, azt hittem, hogy itt a világ vége, és valami szörnyű dolog fog történni vagy velem, vagy a szeretteimmel.
Utolsó kommentek