Egyszer jókedvedben vagy, máskor meg elszomorít valami. Szeretnénk mindig vidáman élni, csak sokszor nem tudjuk, hogy a rosszkedvünket hogyan változtassuk meg. Pedig lehet, hogy egyszerű lenne a dolgunk, ha figyelnénk mindig önmagunkra. Csakhogy fülön csípni egy-egy rossz gondolatot nem mindig egyszerű feladat. Hosszú távon pedig mindenképpen megérné, mert a napunk értelme múlik rajta.
Van, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítjük a kedvünket. Az előbb még mosolyogtunk, nevettünk, örültünk mindennek, most pedig már egyből látszik az arcunkon, hogy valami nincs rendben. Ilyen furcsaságokat produkál nekünk az életünk. Figyelnünk kell önmagunkra, hogy mikor történik meg az a váltás, amikor az addig boldog énünk hirtelen rosszkedvet ölt, és nincs senki, aki meg tudna vígasztalni minket ilyenkor.
Lehet egy rosszul kimondott szó, vagy félreértelmezett válasz a boldogtalanságunk oka, a baj ott van, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk neki. Egyszer meg kellene próbálnunk, hogy elengedjük a fülünk mellett a bántó szavakat, hiszen mi is vétünk hibákat, amiért nem hibáztat minket sem senki. Egyszer meg kellene próbálnunk, hogy több szeretettel gondolunk másokra, hiszen tudjuk, hogy minket is sok szeretettel vesznek körül társaink. Egyszer meg kellene próbálnunk alkalmazkodni másokhoz, mert van, hogy épp mi is ezt szeretnénk kapni embertársainktól. Hogy hogyan tudunk kevesebb bajjal, gonddal élni, mindenkinek az egyéniségétől függ, de mindenképpen gyakorolnunk kell az egymás mellett élés művészetét. Parancsra még senki sem tudott változtatni az életstílusán. El kell jutni oda, hogy mi akarjuk a változást, és legyen elég erőnk is ehhez a változtatáshoz. És nemcsak arról van szó, hogy a jókedvünket szeretnénk visszanyerni, hanem tényleg minőségi változást szeretnénk az életünkben.
"York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át." - írja Shakespeare. Ez a mondat nekem sokszor eszembe jut, amikor elszontyolodom. Régebben olvastam egy könyvet, és abban szerepelt mottóként az idézett mondat. Amikor kinyitottam a könyvet, már ez az idézet fogadott, és nekem minden gondom tovaszállt, mert hiszen sokszor az én szívemben is így zajlik le egy változás. Ilyen egyszerűen, ilyen gondtalanul.
Legyünk önmagunk segítői. Ne csak a változást akarjuk elérni, egy olyan életet éljünk, amiben ritkán kap helyet a búskomorság. Segítsük a napjainkat széppé tenni, segítsük minden gondolatunkkal, minden cselekedetünkkel, és minden szavunkkal. Jó látni, amikor repdesünk a boldogságtól. Jó érezni, amikor a rosszkedvünk elillan egy szempillantás alatt. Ehhez bizony nagyon kellünk mi is. Az, hogy legyen bennünk törekvés arra, hogy gondtalanul élhessünk minden egyes nap. Ne engedjük, hogy bármi is elronthassa a jókedvünket. Bármilyen furcsa is az életünk sokszor, csak tőlünk függ, hogy milyennek látjuk a körülöttünk lévő világot.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek