Mert létezik igaz szerelem, ezt mindenki tudja, érzi és tapasztalja. Ha még nem találtad meg a számodra megfelelő társat, ne bánd, mert a szerelem kicsit játszik velünk időnként. Nem tudjuk, hogy mi van velünk, ha elkap az igazi szenvedély, hogyan is viselkedjünk, mit is csináljunk, nehogy elriasszuk magunktól az érzést. Hagyd ilyenkor, hogy sodorjon az ár egy kicsit, bízd magad a véletlenre, arra a megfoghatatlan véletlenre, ami biztosan mindig bekövetkezik.
Mikor lehetne nagyobb szükség a jócselekedetekre, mint így karácsony előtt, év vége előtt, akkor, mikor számot vetünk az elmúlt évvel, vagy készülünk az év legnagyobb ünnepére. Nem véletlenül a szeretet ünnepe a karácsony, ilyenkor azért még ott is összejönnek a családok, ahol egyébként nem túl nagy az összetartás. Észre kell tudnunk venni ilyenkor, hogy kik vannak bajban, kik szorulnak segítségre, és ha van lehetőségünk, segítsünk. Minden jócselekedetünk meghálálja magát.
Vegyük észre, ha gyermekünk szomorú valamiért, s tegyünk meg mindent, hogy ilyen ne fordulhasson elő többször. Egy kicsit át kell vennünk az angyalok szerepét, és kézen kell fognunk a rászorulókat. Ne siessünk annyira, álljunk meg néha és nézzünk körül. Elég egy pillantást vetnünk társunkra, s láthatjuk, hogy kell-e bátorító szó éppen, vagy egy baráti ölelés. Tegyük meg, ami tőlünk telik, lássunk egy kicsivel tovább a megszokottnál, és lehet, hogy észrevesszük, hogy mi is segítségre szorulunk időnként. Mindenki kerülhet bajba, szorító helyzetbe, és örömmel veszi, ha segítő kezekre talál. Vannak életünkben sorscsapások, amiket nem biztos, hogy egyedül föl tudunk dolgozni. Ne féljünk elfogadni a segítséget, hiszen hamarabb visszanyerjük a régi énünket.
Most, ebben az időszakban mégjobban igaz a biztatás, hogy legyen minden nap ünnepnap. Tegyünk meg mindent, hogy ez így lehessen, s gondoljunk arra, mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy jólesik egy baráti kézfogás, egy jó szó, vagy csak az, hogy mellettünk tud lenni valaki, ha szükségünk van rá.
A képen lévő angyal vigyázzon rád, és segítse utadat, adjon erőt a mindennapok nehézségeihez, és adjon plusz erőt, hogy te is tudj segíteni a rászorulókon.
Hallgass meg egy dalt, és tégy meg mindent a szebb holnapért.
Nem szoktam neked zsákbamacskát árulni, ezért nem is volt nagyon szép tőlem, mikor pár bejegyzéssel ezelőtt, azt írtam, hogyha majd jövő karácsonykor is írom a blogot, beszámolok arról, hogy hogyan döntöttem egy számomra nagyon fontos kérdésben. Nem titok, hogy nem élek túl nagy költségvetéssel, ezért is gondolkoztam hónapokat, hogy be merjem-e vállalni azt, ami talán fellendíti majd a pénzügyi helyzetem.
Mindenki erre vágyik a legjobban. A tökéletes egészségre. De vajon megtesszük-e amit kell azért, hogy jó egészségben éljünk? Szerintem nagyon egyszerű a megválaszolása ennek a kérdésnek, és annak is, hogy hogyan érjük el a tökéletes egészséget. A válasz egyszerű: Meg kell szabadulnunk a káros szokásainktól, szenvedélyeinktől, és szokásunkká kell tenni azokat a hasznos cselekedeteket, amiket nap mint nap olvasunk, hallunk és látunk magunk körül. És a lassan kötelezővé váló szó: cselekednünk kell.
Szoktál évértékelőt tartani? Végiggondolni, vajon mit csináltál jól, mit értél el az elmúlt évben, miben kellene még változnod, hogy teljesebb életet élhess? Ha nem, itt a ragyogó alkalom, vess számot az elmúlt éveddel. Biztos, hogy mindenkinél van, amit jobban tudott volna megcsinálni, ha kicsit jobban figyel, de nem ez a lényeg. Összességében jól érezted-e magad az elmúlt év során vagy sem?
Minden nap új reményt hoz, és jó ha tudod, csak magadra számíthatsz igazán. Tudj mindig örülni az életnek, és tudd elviselni, ha haragszanak rád. Ez bizony nem könnyű, mégis tovább kell tudni lépni. Az idő mindig megoldást hoz, és fel kell tudnod állni a padlóról, ha úgy alakult a sorsod. Alakítsd a sorsod jól, hiszen minden megváltoztatható. A holnap egy új reményt hoz, ne aggodalmaskodj.
Van, amikor tudjuk mit akarunk és hipp-hopp már cselekszünk is. Általában ilyenkor mindig jó a megérzésünk, és a végén jól is jövünk ki az adott feladatból. De amikor marcangol belülről valami (tudod, hogy jó lenne ha megvennéd pl. azt a pár cipőt, amire nincs is meg a kellő pénzed), akkor összezavarodsz. Nem tudod, hogy veled van-e a baj, vagy az árak szaladtak föl az égig hirtelen, és téged olyan helyzetbe hoztak, nem tudod mitévő is legyél.
Sok mindent kell mérlegelni mielőtt valóban meghozzuk a helyes választ a kérdésünkre. Viszont ha már döntöttünk, automatikusan beindulnak a megfelelő idegpályáink, és hozzák magukkal az egyre magától érthetőbb gondolatainkat, és ezek is vonzzák majd a megfelelő cselekedeteket is. De miért nem tudunk mindenben jól és gyorsan dönteni?
Általában több variáció alakul ki, bármilyen kérdés előtt állunk is. Nagyon ritka, hogy csak egy jó válasz van. Választás elé kerülünk, és sok mindent mérlegre kell tennünk ahhoz, hogy ne járjunk pórul. Mert ugye nyerni szeretnénk, akárhogyan is döntünk, mi szeretnénk lenni a győztesek, nem szeretünk veszíteni. Ha véletlenül balul üt ki a dolog, szidjuk magunkat, miért is nem tudtunk türelmesebbek lenni, miért is nem vártunk még egy kicsit.
Nem tudunk mindig mindenre odafigyelni. Véletlenül is adódhatnak rossz választásaink, ezt jó ha belekalkuláljuk amikor gondolkodunk. Sokszor nincs elég időnk arra, hogy megfelelően átvizsgáljuk az adott helyzetet. Rá vagyunk kényszerítve egy kicsit a gyors döntésre, és ez sokszor megbosszulja magát. Legyünk önmagunkkal ezért türelmesek, és aludjunk mindig egyet egy nehéznek ígérkező válasz meghozatala előtt. Kérdezzük meg mindig magunktól, hogy mit nyerhetek ha az első utat választom, és mit veszíthetek. Csak akkor döntsünk végleg, ha száz százalékig biztosak vagyunk magunkban. A bizonytalanság oda vezet, hogy magunkat okoljuk a hibákért, pedig lehet, hogy máshol kell keresni a baj forrását. Gondolkozz mindig józanul, tudd, hogy mit csinálsz, és tudd, hogy mit szeretnél elérni életedben.
Számtalan eset volt már életemben, mikor döntenem kellett, mit is tegyek. Most is egy válaszút elé érkeztem, és azon morfondírozok, mitévő is legyek. Kiktől kérhetek tanácsot? Elég-e az a tudás, amit én tudok? Mi lesz, ha nem jól választok? Érdemes-e kockáztatnom vagy sem?
Életünkben nagyon sokat számít, mikor hogyan is döntünk. Vajon mit tehetünk ha válaszút elé érkezünk? Mindenképpen alaposan meg kell vizsgálni a helyzetünket. Mit nyerhetünk és mit veszíthetünk a döntésünkkel. Nagyon kevés eset volt nálam, hogy mertem kockáztatni. Most mégis bevállalok egy olyan helyzetet, amiről tudom, hogy hasznomra fog válni, de elég kevés pénzt tudok rá áldozni. Az összeg maga kifizethető, nem túl sok, csak még nem tudom, mit is kapok érte cserébe. Ez a kockázatom. Már ott vagyok a küszöbön, hogy megveszem, mégis valami visszatart. Ez az én gyengeségem.
Bármiről is legyen szó, fontoljuk meg százszor mit fogunk tenni, nehogy később megbánjuk. Aki mer az nyer! -ugye. Én most ezt tartom a szemem előtt, és egy évet rászánok az életemből, hogy kiderüljön, vajon jól döntöttem-e. Sok-sok évet éltem le úgy, hogy háttérbe szorítottam magam, nem mertem kitörni a bezártságból. Mindig önmagamat tettem az utolsó helyre, aminek elég sok negatív vonzata lett. Még van egy-két napom, hogy döntsek, és ezért is vagyok mostanában fent még éjjel is, mert ezen gondolkozom.
Honnan tudjuk meg, hogy jól döntünk, vagy sem? Az idő valószínű eldönti hamar, de nem lehet mindig erre hagyatkozni. A megérzéseim általában jók szoktak lenni, és most úgy érzem, szükségem van a változtatásra. Ha letelik egy év, és még mindig írom a blogot, valószínű, megosztom veled jövő karácsonykor, hogy jól döntöttem-e, mi is volt az, amin ennyit törtem a fejem.
Addig is legyen mindannyiunknak annyi fegyver a tarsolyában, hogy a kritikus helyzeteket jól tudjuk kezelni.
Hallgass meg egy dalt, és dönts mindig mindenben okosan. :)
Hallgatom Tóth Gábor Élelmiszer-ipari mérnök egyik videójában: - "Luxus világban élünk, van időnk szomorkodni." - Arra céloz, hogy most kényelmes a világ, sok helyen el vagyunk kényeztetve, de ha visszagondolunk szüleink, nagyszüleink életére, láthatjuk, nekik bizony sokszor meg kellett küzdeniük életükben. Ha csak magamra vetítem az idézett mondatot, láthatom, hogy bizony igaza van az előadónak. Mikor gyengébben vagyok, nem gondolok arra, milyen jó is, hogy csak felkapcsolom a villanyt, és lám, világosság vesz körül. Nagyszüleinknek még petróleum lámpát kellett használniuk, azt is jól beosztva, mert minden drága volt, mindennel takarékoskodni kellett.
Mindig ott szúrjuk el, hogy túlzásba visszük a rossz szokásainkat. Pedig megfogadjuk, hogy mától, vagy holnaptól minden másképp lesz. És az élet kifog rajtunk. Vagy éppen a saját természetünk. Nem könnyű megváltozni. Pedig amúgy is változunk egymás által is, önmagunkat is formáljuk egy kicsit, és a nagybetűs élet is mindig hozza a maga formáját, amit nem mindig veszünk jónéven.
Utolsó kommentek