"az élet nem mindig habos torta..."

Meg tudja keseríteni az életünket, ha begubózunk, nem merünk vállalni olyan feladatokat, amihez túl kell lépnünk a saját kis komfortzónánkon. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, - amit olyan sok helyen olvashatsz már -, ha változást szeretnénk életünkben, nekünk kell változni legelőször. Lehet, hogy félünk az újtól, lehet, hogy félünk ha szokatlan dolgok történnek körülöttünk. Nem merünk kezdeményezni. Lehet, hogy egy kicsit elkényelmesedtünk, vagy éppen megszoktuk, hogy amik történnek körülöttünk, azok olyan megnyugtatóan biztos alapokon állnak, hogy meg vagyunk elégedve a mostani életünkkel.

Mindig van bennünk egy adott helyzetnél egy kicsivel több erő, tudás, tapasztalás, amit hozzá tudunk tenni a mindennapjainkhoz. Ha észreveszed, és figyeled magad, láthatod, hogy talán nem mindig munkálkodunk teljes erőbedobással. Mindig marad bennünk egy kis plusz erő, amit mindig felhasználhatnánk hasznos cselekedetekre. Észre kell vennünk ezeket az apró plusz erőket, és alkotó módon fel is kell tudnunk használni.

Történt még régen, mikor az én férjecském és én összevesztünk valamiért, és egy időre különváltunk. Ez még a kezdetekben volt, de tudom és érzem még most is, hogy mennyire fájt a szívem utána. Csak feküdtem az ágyban, és tudtam, hogy minél hamarabb vissza kell, hogy jöjjön, mert az én szívem annyira összetört, alig tudtam elviselni. Akkor jöttem rá, hogy én nélküle nem tudok élni. Szerencsére jól alakult tovább minden, és egy szép napon visszajött hozzám, ez volt életem legboldogabb napja. Rádöbbentem, hogy milyen érzékeny is vagyok, és lehet, hogy túl ragaszkodó is, mert nem tudtam feldolgozni a távollétét sehogysem.

Mindig gyorsan szerettem volna megkapni valamit. Gyorsan szerettem volna, ha megtörténnek olyan események, amikhez bizony ki kellett mindig várnom a kellő időt. Még most is ilyen vagyok, de talán a blog írásának hatására érzem, hogy valami azért megváltozott bennem, bölcsebben próbálom értékelni azt, ami körülöttem történik. Meg kell tanulnom, hogy bizony a jelentős változásokhoz idő kell. Fordulópontok mindig vannak és lesznek is életünkben. Most vagyok hasonló módon, érzem, hogy belül változom, és lehet, hogy tudok türelmesebb is lenni amikor szükség van rá.

Légy mindig kíváncsi az élet dolgai iránt. Lesd el másoktól hogyan is kell úgy élni, hogy a kíváncsiság utáni óhajunkat ki tudjuk elégíteni. Ha már kellően kíváncsi vagy, lesz benned elég lelkesedés, hogy utánajárj olyan dolgoknak, amik téged érdekelnek, és megtanítanak, hogyan élj úgy, hogy megelégedett lehess. Lesd el a gyermekektől, vagy épp olyan emberektől a technikát, akiknek szinte a vérében van, hogy keressenek, kutassanak addig, amíg meg nem lelik a számukra elfogadható igazságot.

Hallgatni arany. Idézem a netről a közel hasonlatos mondásokat: - "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna." - "Ha valamiben nem vagyunk biztosak, inkább fogjuk be a szánkat." - "Ha valaki folyton szamárságokat beszél, előbb-utóbb elveszti az emberek szemében a hitelességét." - Persze ezek az utóbbi mondatok nem valami biztatóak, de ha jobban belegondolunk, a mondásoknak amik kialakulnak, mindig vannak valamiféle alapjai.

Ha megbetegszünk, azt hisszük néha, hogy nem tudunk egykönnyen kilábalni a bajunkból. Pedig a betegségünknek mindig van haszna, csak nem gondolunk mélyebben a dolgok mögé. Felnyitja a szemünket, szól, hogy itt az ideje törődni magunkkal. Ha még ilyenkor sem teszünk semmit, nincs mit csodálkozni, ha tényleg nem gyógyulunk gyorsan. Én is másképpen nézek már egykori önmagamra, és eljutottam addig, hogy minden napomat átértékeljem, és ahol kell, ott változtassak az életmódomon.

Persze, tudom, hogy ezt nehéz megvalósítani, hiszen mint derült égből villámcsapás szokott érkezni a kellemetlen meglepetés. De ha minden nap figyelsz magadra, arra, hogy egyensúlyban tudj élni, ne legyél szétszórt, és ha felkészíted magad egy olyan szintre, hogy nem félsz semmitől, akkor bármi jöhet, nem állhat az utadba semmi. Majdnem minden nap adódnak olyan váratlan meglepetések, amikre csak akkor tudunk jól reagálni, ha lelkünk mélyén mindig tudunk nyugalmat varázsolni magunknak.

Használjuk az agyunkat! Sok minden összezavarhat minket egy nap alatt, de a perc töredéke alatt is. Az, hogy hogyan reagálunk ilyenkor, sok mindentől függ. Gondolataink a jóbarátaink, csak van, mikor kicseleznek, és egészen más jut eszünkbe, mint azt mi szeretnénk. Hiába a kínzó erőfeszítés, nem tudunk ellenállni egyes káros gondolatfolyamatnak, és ezen tudunk rágódni akár hetekig is. Ha megfelelően használnánk az agyunkat, elkerülhetnénk ezeket a csapdákat.

Kezdek magamhoz térni, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy jó döntéseket is hozok. De mindennap úgy ébredek fel, hogy ez egy új és különleges nap, ami az én számomra egy fantasztikus lehetőséget hoz. Még nem vagyok éppen kirobbanó formában, de lezártam egy fejezetet az életemben, ami csak a kesergésről szólt. Megfogadtam magamban, hogy még gondolatban sem fogok emlékezni azokra a szörnyűségekre, amikor rosszul érzem vagy éreztem magam valamikor is. Rövid az életünk, és nem szeretném a mindennapjaimat gondokkal telve élni.