
Ha boldogok szeretnénk lenni, legelőször is fontos, hogy saját magunkat tegyük rendbe. Tanuljunk ezért egészséget! Legyünk néha az egészséges életmód megszállottjai. Ismerjük meg a szervezetünk, és benne a szerveink működését. Így hamar észre fogjuk venni, ha valahol zavar támad. Üljünk egy kicsit vissza az iskolapadba, és vegyük elő a könyveinket, tanuljuk meg, hogy hogyan válhatunk szuperegészséges emberekké. Egészségünk a legfőbb kincsünk. Hiába minden, ha nem vagyunk egészségesek. Vigyázzunk magunkra. Még időben vegyük észre az intő jeleket, törődjünk magunkkal. Minden napot úgy éljünk meg, mintha az lenne az utolsó esélyünk a változtatásra. Gondoljunk arra, mennyi a mi felelősségünk arra, hogy jó kondícióban, jó erőnlétben lehessük mindig. Önmagunkkal legyünk jóban. Ha nincs meg az összhang az ész és a szív között, nem sokra megyünk. A huszonnégy órát, ami rendelkezésünkre áll egy nap, sok részre lehet osztani. Mindig kell, hogy helyet kapjon ebben a huszonnégy órában az, hogy törődünk magunkkal, tisztázzuk a nap történéseit, igyekszünk egyre jobban figyelni önmagunkra. Vannak apró dolgok, amiket ha megteszünk, kivédhetjük a minket ért "támadásokat", és általában ezek az apró dolgok nem kerülnek semmibe. Csak rajtunk múlik, hogyan is döntünk. Törődjünk többet egészségünkkel, és akkor mindenre jut az időnkből. Használjuk ki az élet adta lehetőségeket, tanuljuk meg, hogyan őrizhetjük meg magunkat olyannak, hogy kirobbanó formában lehessünk mindig ha szükség van rá.
Ha van kedved, hallgass meg egy dalt, és ébredj vidáman. :)


Nem merünk kibontakozni. Van, hogy nem merjük vállalni önmagunkat. Először meg kell szeretni önmagunkat, csak azután tudjuk azt nyújtani, ami az igazi valónk. Gyakran félünk valamitől, pedig boldogok csak úgy lehetünk, ha mindenestűl elfogadjuk magunkat is és a minket körülvevő világot is. Félünk valamitől és ez megbénít minket. Kalitkába zárjuk magunkat, nem merünk igazán boldogok lenni. Senki sem lehet olyan rossz hatással ránk, hogy el tudja venni tőlünk a mi boldogságunkat.
Most olyan szeretetreméltó dolgot vállaltam be, amiről azt hittem, hogy nem tudom megcsinálni. Mivel tudtam, ha jól viszonyulok a feladathoz, akkor én leszek a győztes. Önmagamat kellett leküzdenem, hogy több száz kilómétert utazzak, amiben a visszaút maga volt a kálvária, de mentem, csináltam, tettem amit mondtak, és én magam is tényleg ebben a pár napban, ami most elmúlt, kiléptem a saját kis komfortzónámból, így kerek lett a világ egyből.

Tégy meg mindent a szerelemért. Nem vagyok túl romantikus tipus, bárhogy is igyekszem, mindig lesz valami baj, ami balul üt ki, még ha mindent beleadok is. De nagyon tudok szeretni. Talán túlságosan is. Mindenen hamar megsértődöm, és ez bizony nem fér össze az igazi szeretettel. Minden nap este végiggondolom, mit tettem jól és mit helytelenül a nap folyamán. Mindig a sértődés áll az útban, az nem engedi, hogy teljes szívvel tudjak szeretni. Pedig nincs ez így jól. Ha a kedvesünket olyannak tudjuk elfogadni, amilyennek megismertük, amilyennek megszerettük, akkor nincs semmi baj. Minden nap tegyünk a szerelmünkért. Akármilyen kis dolgot is, de éreztessük, hogy fontosak nekünk a szeretteink. Sohase váljunk el haraggal ha elmegyünk otthonról. Legyen az akármilyen kis vita, veszekedés, éreztetni fogja a közérzetünkön, hogy jó lett volna, ha pontot teszünk a végére.

Hiszel-e a véletlenekben? Hiszed-e, hogy szerencse csupán, ha játék közben épp nem te nyersz? Vagy mennyi a valószínűsége annak, hogy játék közben jó a lapjárás vagy éppen rossz? Szeretünk játszani, de nem szeretünk veszíteni. Van, aki nehezen viseli, ha nem ő nyer, és van, aki csak megvonja a vállát és azt mondja - ez csak játék, semmi más -, és nem csügged el. Rengeteg lehetőségünk van nap mint nap a játékra. A lényeg, hogy ne vegyük túl komolyan, hiszen egyszer így fordul, másodszor meg másképpen.
Utolsó kommentek