"az élet nem mindig habos torta..."

Vannak írott, és íratlan szabályok, amiket nem árt ha betartunk. Saját magunknak okozunk felesleges lelkiismeret furdalást ha megszegjük ezeket a szabályokat. Én nagyon lelkis típus vagyok, szinte mindent úgy értelmezek, hogy én látom mindig a kárát végül, mert azt is félreértelmezem néha, amihez semmi közöm. Nem szabad így élni, nagyon megterhelő az életemnek ez a fajta gondolkodásmód. Kimerítő és megterhelő.

Sokkal jobban vagyok a tegnapi nap után, jót aludtam, ez nagyon hiányzott már. Nem szeretnék mindig a jelenlegi állapotomról írni, ez is az egyik-másik bajom, hogy túlzottan aggodalmaskodok minden miatt. Teljesen fölösleges, mert van, amin úgysem tudok változtatni. Kezdek visszatérni a megszokott stílusomhoz, ahogy jól érzem magam.

Sajnos újra kórházba kell mennem, nem tudom, hogy mikor tudok írni, igyekszem összeszedni magam minél hamarabb. Beigazolódott amit írtam, magas vérnyomásom van, most kezd valahogyan tisztulni a fejem. Minden zavaros volt, zúgott a fejem, és már kezdtem homályosan látni is. Ezért kell nagyon figyelni magunkra, a tünetekre.

Lehet, hogy a magas vérnyomás áll a háttérben a rosszulléteim között. Eddig még nem tapasztaltam effélét magamnál, most sokkal magasabb értéket mértem, mint előtte. Majd az orvos eldönti, mi legyen a terápia, remélem, hogy egyre jobban leszek, és tudok még sok-sok cikket írni neked.

Azt hittem, hogy az írással van a gondom, mert úgy véltem, nagyon sok bejegyzést írtam egy hét alatt a blog kezdetén főleg, de még nemrég is. Azt hittem megerőltető az írás, de nem ez a gond most nálam, hiszen az írásnak is gyógyító ereje van. Valami vagy nagyon készülődik (betegség), vagy kialakulóban van egyfajta stílus nálam, de lehet, hogy meg kell szokjam, hogy ezután már csak így kell élnem. Remélem, hogy nem, mert ez az állapot elég kimerítő.

Nem tudom, kinél milyen most az idő, de itt mifelénk egész délután esik, zuhog, abba sem akarja hagyni. Én kifejezetten szeretem az esőt, sőt, olyankor még jobb is a közérzetem nyáron, mint a rekkenő hőségben. Na, de ez már túlzás kicsit, hogy szinte áll már a víz az udvaron. Nem bántom a Természetet, mert érti a dolgát, csak én nem vagyok most kibékülve vele egy kicsit.

A sok panaszkodásomra a bejegyzés címét mondta nekem a kedvesem. Ezen mélyen el kellett gondolkodnom, mert tudtam, ha ő mondja, csakis jobbító szándékkal teszi. Valóban, amire nekem szükségem van, azt ő mind biztosítja. A szeretetet, azt, hogy összetartja a kis családunkat minden probléma ellenére, neki köszönhetem. Én vagyok a makacs természetű, aki sokszor még a nyilvánvaló dolgokat sem veszi észre, pedig igazán illene.