"az élet nem mindig habos torta..."

Ezt a sok-sok szívecskét a gyermekeimnek küldöm, és legalább ilyen jó kis hintót képzelek el az esküvőjükre, ami telis-tele van szeretettel, boldogsággal, vidámsággal és jókedvvel, humorral. 

Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy próbálok megtanulni meditálni. Van, aki azt mondja, nem nehéz meditálni, épp csak a gondolatainkat kell tudni hagyni elsuhanni magunk mellett. Nem figyelni a zavaró körülményekre, zajokra, amik körülöttünk vannak, és nyugodtan, csendesen, csendben kell tudnunk lenni olyankor is, mikor már nagyon türelmetlenek vagyunk, és szeretnénk mást csinálni. Nekem is nehezen megy a meditáció megtanulása, ugyanúgy, mint mindenkinek, aki belekezd az elsajátításába. A kórházban volt alkalmam gyakorolni, volt alkalmam pihenni, hiszen ki voltam szolgálva, nekem csak gyógyulni kellett. Igyekeztem is, iparkodtam, hogy minél hamarabb hazaengedjenek.

Találtam egy dalt a neten, küldöm most neked sok szeretettel, hallgasd meg. Később írok többet és többször, de ma már vége a napnak nálam. Ma jöttem haza, majd kiugrottam a bőrömből, mikor már megláttam a kis otthonunkat. Remélem, hogy te is jól vagy, és örülök, hogy ismét tudok írni. Rendbe jöttem, jól érzem magam, kicsit kifáradok a nap végére, de a jókedvem is végre újra visszatért, aminek nagyon örülök.

Hát, az az igazság, hogy nincs olyan hely, amire felcserélném az otthon melegét, azt, amikor látom, hogy milyen jó érzés tölti el a szeretteimet, amikor megjövök végre. Ma meglepetésre készültem magamban már kora reggel, mert azt találtam ki, hogy hazajövök a családhoz, csak úgy magamtól, csak úgy egyedül, minden segítség nélkül. Bejött a tervem, mert sikeresen hazaértem.

Itt "kukorékolok" most is éjnek évadján, gondoltam, hogy írok neked pár sort. Nem jó, hogy alig alszom, nem lesz jó vége, mert csak emelik majd a gyógyszereket. :( Ez van, nem tudok most mit csinálni vele, igyekszem rendet teremteni az alvásritmusomban, de eddig nem sok sikerrel.

Én inkább a koránkelőkhöz tartoztam már csecsemőkoromban is, de mostanában úgy látszik valamilyen oknál fogva nem jön álom a szememre időben. Ki kell tartanom, és megálljt kell parancsolnom magamnak, hiszen csak én tudok változtatni az életmódomon. Kicsit erőltetni is kell tudnom az alvást, mert szükség van rá, hogy jól kialudjam magam másnapra.

Addig is, míg rendbe jövök, küldök neked egy dalt, hogy reggel jókedvűen ébredj. :)

plusz egy ráadásdal. :)

_______________________________

ui.: már hajnali négy óra van, szinte nem aludtam semmit, ki kell vizsgáltatni, hogy miért is nem tudok jót aludni. Én sokféle zenét kedvelek, szeretem a könnyű slágereket is, és a komoly zenét is, szinte "mindenevő" vagyok ha zenéről van szó. Engem megnyugtat, felvidít, s kikapcsolódásképpen majdnem mindig szól itthon a rádió. S végül még egy dal, ha kedveled, hallgasd szeretettel. :)

Már itt is vagyok, és írom az újabb bejegyzést. :) A lányunk azt mondta, amikor a blogot egyszer, kétszer, sokszor abba akartam hagyni, - "úgysem bírod ki, hogy ne írjál!" - Ezzel arra szeretett volna utalni, hogy fölösleges olyasmit mondanom, amit már jelen pillanatban is tudok, azt, hogy nem fogom betartani amit gondoltam, mert ott a szenvedély bennem, ami ösztönöz, s a szeretet, mely hozzátok fűz már.

Az indulás előtt még egy utolsó bejegyzést írok, elbúcsúzom egy rövid időre, nekem kell helyrehozni magamat, mert akárhová is megyek, a gondomat, bajomat cipelem magammal. Kell egy kis nyugalom úgy látszik az életemben, hogy új erővel haladhassak tovább.

Vannak írott, és íratlan szabályok, amiket nem árt ha betartunk. Saját magunknak okozunk felesleges lelkiismeret furdalást ha megszegjük ezeket a szabályokat. Én nagyon lelkis típus vagyok, szinte mindent úgy értelmezek, hogy én látom mindig a kárát végül, mert azt is félreértelmezem néha, amihez semmi közöm. Nem szabad így élni, nagyon megterhelő az életemnek ez a fajta gondolkodásmód. Kimerítő és megterhelő.