Már itt is vagyok, és írom az újabb bejegyzést. :) A lányunk azt mondta, amikor a blogot egyszer, kétszer, sokszor abba akartam hagyni, - "úgysem bírod ki, hogy ne írjál!" - Ezzel arra szeretett volna utalni, hogy fölösleges olyasmit mondanom, amit már jelen pillanatban is tudok, azt, hogy nem fogom betartani amit gondoltam, mert ott a szenvedély bennem, ami ösztönöz, s a szeretet, mely hozzátok fűz már.
Nem is azért írtam, hogy búcsúzom, mert be akartam fejezni a blogot, mert tényleg már nem bírom ki, hogy ne írjak neked. Készülődöm, pakolászom, mert be kell feküdnöm a kórházba, de azt hiszem, hogy talán még hétfőn hajnalban is itt fogok pötyögni, mert szeretek írni. Ezt ajánlom neked is, ülj a gép elé ha van szabadidőd, és írj, írj, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Vissza tudsz tekinteni egykori önmagadra később, és nagyot fogsz csodálkozni, hogy milyen változásokon is estél át.
Küldök egy dalt neked, hogy szép legyen az estéd, és tudd kipihenni magad. :)
Egyszóval a bejegyzés tanulsága, hogy csak olyat ígérjünk, csak olyat tervezzünk be életünkbe, amiről nagyrészt tudjuk, hogy teljesíteni is tudjuk, illetve, hogy nem történnek mindig úgy a dolgaink, mint ahogy azt mi hisszük, hogy történni fognak.
Küldök egy ráadásdalt, mert én nagyon szeretem ezt a dalt. :)
Utolsó kommentek