"az élet nem mindig habos torta..."

Gondolkoztál-e már a címben lévő kérdésen? Saját erődre támaszkodsz, vagy más segítségére van szükséged? Lehet-e jól irányítani az életünket? Sok kis apró kérdés jöhetne ezután, ha belebonyolódnánk a beszélgetésbe. Elég, ha magad átgondolod, milyen minőségi változást hoz az életedbe, ha tudsz egyedül boldogulni minden helyzetben.

Ha a képre nézel, máris eszedbe juthat mennyi mindent csináltál ma, kikkel találkoztál, és hogyan oldódtak meg a gondjaid egyik pillanatról a másikra. Ilyen sokrétű változás minden nap kijut neked azt hiszem, sőt, biztos, hogy több szálon futott a mai napi programod is.

Szorgoskodunk, szorgoskodunk otthon, csinosítjuk a házunkat, mert úgy kell, úgy szép, és úgy tökéletes. Nincs mindig így ez, mert van, mikor csak úgy tornyosulnak a teendőink. S amikor épp "áll a bál" otthon, nagy a felfordulás, csöngetnek. Idegesek leszünk, vajon ki jöhet épp ilyenkor, mikor még a madár sem szokott ebben az időben erre repülni. Nagy nehezen kinyitjuk az ajtót, s bár tudjuk, hogy nagy rumli van a lakásban, mi azért beengedjük a látogatónkat.

Sok minden megesik a nagyvilágban. Semmin ne csodálkozz. Inkább azt javaslom neked, amit a címben is írok, - ha tudsz, olykor-olykor légy észrevétlen, mint az angyalok, akik minden percben munkálkodnak valamin, mégsem vesszük észre nagy buzgalmunkban.

Próbáld ki egyszer, s másszor is, hogy úgy tégy valamilyen szívességet társaidnak, hogy közben ők még csak ne is sejtsék, ki volt a jótétemény szülője. Csendben szemléld, milyen jó érzést kelt bennük az, amit te szívből tudtál adni. Figyeld, hogy milyen kíváncsian szemlélik az égboltot talán, keresve, honnan is kaptak segítséget a problémájukhoz, vagy honnan szállt le egy angyal, aki kihúzta őket a gödörből éppen. De egy kedves emléket is felidézhetsz a társadnak, vagy gyermekednek, mégpedig úgy, hogy ő esetleg csak sejtheti, hogy kitől is kaphatta azokat a szép órákat, perceket, amiket épp az előbb élt át.

Már nem újdonság, hogy vissza-visszazuhanok egy rosszabb állapotba időnként. Már régóta várom, hogy történjen már valami, ami kihúz a letargiából. Régebben leírtam magamnak, hogy mit kell tennem ilyenkor. Méghozzá több lépésen keresztül. Nem tudom mennyire lesz érthető, de megpróbálom leírni röviden.

Mint mindenkinek, nekem is egy nap 24 óra áll a rendelkezésemre, hogy valami jót alkossak, valami szépet tegyek hozzá a világ dolgaihoz. Már csak azért is érdemes élni, mert az élet szép. Még akkor is, mikor a leglehetetlenebb helyzetben vagyunk, akkor is fel tudunk fedezni a környezetünkben valamit ami csodálattal tölt el. Mindig találjuk meg a módját, hogy ha csak egy kicsit is lecsípjünk ebből a 24 órából egy nap, és arra szenteljük, hogy értékes perceket áldozzunk a minket körülvevő világ számára.

Ahogy változik az időjárás, most úgy változik a kedvem is, ezért döntöttem úgy, hogy mindenemet amim van egy cél érdekében alkalmazom, és - nem minden mindegy alapon azért -, de magam alakítom az életem. Persze nem a család nélkül, hanem feltétlen őket is belevonva olyan életet célzok meg, amikor be kell vállalnom mindent, ami szembejön velem az utam során.

Mivel is kezdhetném a bejegyzést a boldog és hosszú élethez való jó hozzáállásunkhoz, mint egy idézettel, amit valószínűleg egy régi hírlevélben mentettem el magamnak. Az összeállítás is érdekes, mert ki ne szeretne egészségesen hosszú életet magának, de az idézet amit szeretnék közreadni, nagyon hasznos és fontos nekünk.

Persze inkább nekem jó hír, mert a sok orvosi kivizsgálás végre megmutatta, hogy fizikailag egészséges vagyok. Ez szuperjó hír is, és szuperjó eredmény is, ezért összeszedem magam amennyire csak tudom, és igyekszem jól viselni magam. Az érzelmekre azt mondják, hogy könnyebben orvosolható problémák, és amennyit csak tudok az erőmből, annyit mindenképpen elővarázsolok, új életet próbálok élni. Igaz, gyógyszereket kell szednem, de ez legyen a legkisebb problémám jelenleg, és még csökkenteni is fog a főorvosnőm az orvosságokon.