Mint mindenkinek, nekem is egy nap 24 óra áll a rendelkezésemre, hogy valami jót alkossak, valami szépet tegyek hozzá a világ dolgaihoz. Már csak azért is érdemes élni, mert az élet szép. Még akkor is, mikor a leglehetetlenebb helyzetben vagyunk, akkor is fel tudunk fedezni a környezetünkben valamit ami csodálattal tölt el. Mindig találjuk meg a módját, hogy ha csak egy kicsit is lecsípjünk ebből a 24 órából egy nap, és arra szenteljük, hogy értékes perceket áldozzunk a minket körülvevő világ számára.
Ehhez bizony jól be kell tudnunk osztani a máris kevésnek tűnő egy napunkat. Én sem vagyok másként. Halmozódnak a feladatok, halogatok, tologatom a dolgaim elvégzését, mindig közbejön valami más, vagy éppen olyan is van, hogy nincs kedvem elvégezni azt amit éppen kellene. Mindenkinek más az időbeosztása. Olvastam valahol egy mondatot, ami így hangzik: - minden cselekedetnek megvan a helyes és a helytelen módja. Ha helyesen oldod meg a feladatodat, akkor bevonzod a jót az életedbe, sokkal egyszerűbben alakul a napod, és főleg vidámabb leszel. Az a lényeg, hogy elégedett legyél azzal, amit csinálsz. Ez az elégedettség vezet a nyugalomhoz, ami még a hosszú élet egyik titka is.
Hogyan osszuk be azt a 24 órát, ami mindig jut nekünk minden nap, minden reggel, amikor felébredünk? Meg kell tanulni változatosan élni, és sosem szabad teljesen kimeríteni magunkat a nap végére, de még napközben sem, mert abból semmi jó nem származik. Hogyan éljünk változatosan? Ehhez szerintem az első és legfontosabb lépés, hogy tartsunk rendet magunk körül. Mégpedig nem csak a lakást kell szép rendben tartanunk, hanem elsősorban önmagunkat. Persze, tudom, ezt sokan mondták már eddig is, mégis ez a kulcsa annak, hogy jó időbeosztást tudjunk csinálni egy napra. Nem többre. Épp elég egy napot betervezni úgy, hogy azt maximálisan végig is tudjuk vinni. Nálam is ez lesz az első lépés. Figyelek önmagamra. Mégpedig tetőtől talpig. Ez hozhatja magával a változatosságot is az életemben. Ami kell még ehhez, az a lelkesedés, a vágy, hogy tudom mit miért teszek, és kitől mit várok el (vagy éppen nem várok el semmit).
Ami ezután jöhet, az a tanulás. Életünk végéig tanulnunk kell. Vagy egymástól, vagy olyan valakitől, aki többet tud mint mi, vagy az élet hozza a különböző helyzeteket, amik megtanítanak élni. Ez biztos csúnya mondatnak fog hangozni, de - meg kell tanulnunk tanulni is! Ez a legnehezebb. Nekem épp ebben a pillanatban azt kell megtanulnom, hogyan tudok szorgalmasabb lenni, mint a hangya. Elég nehéz lecke bizony, mert őket nemigazán lehet lekörözni, de próbálkozni mindenképpen kell. De mindent ésszel és nem ész nélkül kell csinálnom. Ha kitartó leszek, márpedig ez elengedhetetlen bármihez is kezdek, akkor a siker kapujában találhatom magam, és onnan már csak egy lépés a boldogság érzése.
Ugye a változatosság gyönyörködtet, ezért tegyünk meg mindent, hogy így éljünk le minden napot az életünkben. Felejtsünk el minden rossz pillanatot most este, ami csak történt a mai nap során, és gondoljunk egymásra, arra, hogy akivel vagy akikkel csak találkoztunk, az nem csak a véletlen műve volt. Áldozzunk egymásra így esténként pár percet, és békéljünk meg a mai vagy épp a tegnapi nappal, ne vigyük tovább a rosszkedvünket másnapra.
Gyorsan küldök is neked egy vidám dalt, hogy jókedvvel töltsd az estédet. :)
Utolsó kommentek