"az élet nem mindig habos torta..."

Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel című könyvét ajánlom neked ma, olvasd szeretettel. 10 útjelző van a könyvben az önbecsüléshez. Írok pár mondatot a hátoldalról:

"Nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában, mert tartunk mások véleményétől, ítéletétől, félünk, hogy nem vagyunk elég jók. Ugyanakkor mindannyian ismerünk olyan sikeres embereket - ha csak hallomásból is -, akik csodálatos és inspiráló életet élnek. Az ő életük általában arról szól, hogy teljes egészében elfogadták önmagukat saját tökéletlenségükkel és sérülékenységükkel együtt."

Összefolynak néha a napjaink. Sőt! A hetek csak úgy rohannak, mintha kergetnék őket. Nincs hétköznapunk, de a legrosszabb, hogy nem áldozunk időt a pihenő vasárnapra sem. Ilyenkor kéne egy kicsit kényeztetni magunkat, és a családtagjainkat is. Hétköznap "kutyafuttában" eszünk, nem törődünk az egészségünkkel sokat, mert úgy gondoljuk, hogy lesz időnk hétvégén kipihenni magunkat. Viszont, hogy szép vasárnapunk lehessen, a pihenő időnkből kell egy keveset elvenni, mert a vasárnap megérdemli, hogy megünnepeljük.

Csodák mindig vannak, mindig voltak, és mindig lesznek. A mi dolgunk az, hogy meg tudjuk várni a megfelelő alkalmat, és hozzá a megfelelő pillanatot. A tökéletesség pillanatát. Mert van ilyen, ezt már azt hiszem sokunk megtapasztalhatta már. Az, hogy nem merünk ilyenkor cselekedni, az a bátortalanságnak köszönhető, nem vagyunk elég merészek, elég türelmesek.

Nézem az ablak alatt hogyan bújnak ki a leendő tulipánok, és nárciszok. Ez már visszavonhatatlanul annak a jele, hogy ők a győztesek, eljött az ő idejük, ők már legyőzték a telet. Voltak mínuszok, volt hó, volt eső, a virágaim mind arra használták a természet adta lehetőségeiket, hogy végül büszkén, mindent legyőzve diadalmaskodnak. S egy nap az asztalomat fogják majd díszíteni pompájukkal.

Ezt a könyvet azért ajánlom neked, mert még a gimiben nagyon megszerettem a pszichológiaórákat, és most vettem egy könyvet, amiről gondolom, hogy téged is olvasásra fog ösztönözni. Először idézek a könyvből, mert az 50. fejezet mindennapi hangulatainkról ír, s majd meglátod, hogy érdemes lesz elolvasni:

Ha valakinek több betegsége is van, könnyen elveszítheti a kontrollt saját maga körül. Hidd el, hogy van benned erő, higgy abban, hogy a saját elvárásaidnál is többre vagy képes. A küzdeni tudás nálam régebben nagyon alacsony szinten mozgott, nem becsültem magam eléggé, így még a mostani helyzetemnél is szűkebb világban éltem. A hihetetlen mégis az, hogy többet vállaltam be, mint utólag visszaemlékezve gondolhatnám. Kicsik voltak a gyerekek, menni kellett az iskolába velük, míg meg nem tanultak egyedül közlekedni. Többet és többször  kellett mennem, így rá voltam kényszerülve, hogy a négy fal közül kimozduljak.

Én mondom neked, aki félt az utazástól,(főleg a vonattal való utazástól), hogy - utazni élvezet. Most még úton vagyok, de nem bírtam ki, hogy ne írjam meg neked, minél gyakrabban utazol, annál jobban fogod érezni magad. Most még mindig úton vagyok, de a téli depresszió kitűnő ellenszere, ha elmész, elutazol a lakóhelyedtől jó messzire. Én is segítséggel utazom, de vonattal, és elég ügyes vagyok már a metrón is, a héven is, a buszon is. Láttam az esti fényben a Parlamentet, csodálatos volt.

Áll meg egy időre, változtass a helyzeteden ha kell, ha úgy érzed már a reggel is rosszul kezdődik. Vannak íratlan szabályok, amit illik betartanunk. Ha az én esetemet nézzük, én szeretek nagyon korán kelni(kivéve ha beteg vagyok), és ezzel a szokásommal sokszor felborítom a családtagok menetrendjét, kedvét, a folyamatosságot.

Koncentráljunk magunkra időnként. Elfásulunk ha nem figyelmeztetjük magunkat néha arra, hogy törődni is kellene a testünkkel, lelkünkkel. Vigyél rendszert az életedbe. Van, aki az év bizonyos időszakában átvált vegetáriánus életmódra, mert szeretné kitisztítani, méregteleníteni a szervezetét. Van, aki elvonul, elutazik egy kis időre, mert nyugalmat szeretne, kipihenni a mindennapok rohanását.