"az élet nem mindig habos torta..."

Ne engedj a huszonegyből! Igenis megérdemled, hogy saját magad ura legyél. Vettem néha magamnak sorsjegyet(black jack-et), és amilyen szerencsém volt, nem nyert egyik sem. Azért írom neked, hogy okulj belőle. Sok apró-cseprő dolgokra tudjuk elkölteni a pénzünket, bízva a szerencsében talán, vagy abban, hogy valaha is szükségünk lenne olyan dolgokra, amik sokszor a sarokba dobva végzik, jobb sorsot érdemelve. 

Egyszerű a kérdés, vajon mit tennél másképp, ha egy angyal azt mondaná neked álmodban: -új életet kezdhetsz. Sokféle álomfejtés létezik. Én nem sokat "alkalmazok", de pl. ha virággal vagy kisgyerekkel álmodom, tudom, hogy aznap valamilyen meglepetés fog érni, ráadásul kellemes meglepetés. Te hiszed-e, hogy álmaid valóra válhatnak? 

Nehezen szabadulunk meg olyan dolgainktól, amik már a részünkké váltak, egyszóval megszoktuk őket. Az jó, ha kialakítunk hasznos szokásokat magunknak, amik később rutinná válnak, így legközelebb már oda sem figyelve végezzük a feladatainkat. Viszont vannak olyan kialakult berögződéseink, amiktől nem tudunk egykönnyen megszabadulni. Ezek rossz irányba terelik az életünket. A teendőnk az, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg tőlük.

Nem szeretnék mindig negatív dolgokról írni, de a stressz olyan rossz hatással van ránk, hogy ismételten beszélni kell róla, és persze elkerülni, kigyógyulni belőle, vagy esetlegesen jól tudni tűrni, ha nincs más megoldás. Hallgattam előadást a stresszről, ebből tudom, hogy létezik a gondolati stressz, ami tönkreteszi az életünket, s amit alig-alig veszünk észre. 

A bejegyzés címét A világ leghihetetlenebb gyógyulásai című könyvből kerestem ki, mert magam is így hiszem, hogy tényleg így van. Folytatódik a könyv a következő mondattal: "A betegségek fordulópontot jelenthetnek az életben."

Össze vagyok egy kicsit zavarodva, az influenzától is, és az ebből adódó rendetlenségtől is. Halmozódnak a feladatok, de én még gyenge vagyok, hogy teljes erőbedobással tevékenykedjek. Pedig ha nem megy magától a napi program szervezése, elő kell venni a papírt és a ceruzát, de tervezni kell. Ha pedig tervezünk, akkor tervezzünk boldogságot, hiszen csak tőlünk függ, hogyan alakul az életünk. 

Ha nincs bizalom, nincs semmi, szinte vége mindennek. Szükségünk van egymás támogatására, szükségünk van egymásra, mert összeomlik az életünk. Segítsünk a rászorulóknak, ha érezzük, hogy tudunk változtatni jó irányba az életükön. Észre kell tudnunk venni, hogy ki szorul segítségre, és kézen fogva vezetnünk kell, míg újra visszatér a kedve, és az emberek iránti bizalma. 

Volt egy könyv, amiben azt hiszem, hogy egy pszichológus író szeretne segíteni a páciensének a fogyókúrában. Már mindent kielemeztek, mindent sorra vettek, hogy mi állhat a fogyás útjában, de nem jutottak sokra így sem. Ekkor az író megkérdezte a hölgyet, hogy amikor süteményt eszik, a sütemény melyik részét eszi meg előbb, s melyiket hagyja a végére?

A könyv hátoldaláról írok neked:

Úgy érzed, hogy kevés benned a szeretet, és kimerültek megbocsátási "tartalékaid"?

Emberileg ez sokszor érthető! Nem mindig könnyű szeretni az embereket, néha még a számunkra oly kedveseket sem, akikkel önként együtt élünk és dolgozunk nap mint nap.

Hogyan szeressünk, amikor nehéz szeretni?

Próbálkozhatunk fogunkat összeszorítva, egyre jobban nekifeszülve: szeretni fogunk, még ha belehalunk is! És ezzel a módszerrel talán kicsit bele is halunk...

Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy a mások szeretetéből kihagyunk egy lépést?

Lehetséges, hogy az első lépést esetleg rossz irányba tesszük, mert először nem is a másik fél, hanem a szerető Isten felé kellene fordulnunk? Hiszen hogy adhatnánk mi magunkból olyat, amivel nem is rendelkezünk?

Max Lucado a Korinthusi levélben található híres "szeretethimnusz" alapján a kapcsolatépítés ezen elfelejtett első lépéséről beszél: arról, hogy a mások szeretetének titka az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk.

____________________________________________

Ez a könyv elsősorban azoknak lesz kedves, akik hívők, vagy érdeklődnek a vallás iránt, valamint azoknak is, akik a szeretet erejét kutatják. Az én kedvencem (1 Kor 13:4-7) az a mondat, miszerint: "A szeretet... mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." - Én régebben nem nagyon tudtam megbocsátani ha sérelem ért, haragudtam sokáig, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy már olvasom is a Bibliát, és egyre formálódik a tudatom, már más szemszögből is tudtam nézni embertársaimra, mert az előző idézetet nagyon a szívembe véstem, és igaznak is hiszem.

____________________________________________

Ha a tartalomjegyzéket olvassuk, láthatjuk, hogy sokrétű könyvről van szó. Szól a jóságunk mértékéről, az irigység tüzéről, az egyszerű udvariasságról, a harag forrásáról, a megbántott szívről, a szeretet próbájáról, a hitről, arról ha elfogy a remény, és a kiapadhatatlan szeretetről is.

Időnként érdemes belelapozni, mindenkinek szeretettel ajánlom.