"az élet nem mindig habos torta..."

Ez viszont nem kell, hogy így legyen, ha odafigyelünk egymásra. Azzal a vissza nem térő gondolattal, aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget abban a pillanatban, azzal a soha vissza nem térő alkalommal vagy lehetőséggel, amit csak úgy „fél vállról” veszünk, törődnünk kell. Ápolnunk kell kapcsolatainkat, különben magunkra maradunk, egyedül pedig nagyon magányos tud lenni az ember.

Azért ez a címe a bejegyzésemnek, mert írtam egy cikket, és a technika ördöge közbeszólt. Vagyis inkább az én ügyetlenségem miatt, de úgy elszállt a programom, hogy többé vissza sem tudtam nézni a cikkemből egy betűt sem. Próbáltam én mindent, hogy legalább egy részét visszakapjam annak, amit írtam, de nem! Nem sikerült semmiféle trükkös megoldás.

Mai nyüzsgő világunkban kell, hogy legyen egy biztos pont, amibe kapaszkodhatunk. Én ezt úgy oldom meg, hogy ha fáradt vagyok, elvonulok az én magányomba, ha van rá módom.

Én hiszek a természet gyógyító erejében. Voltam nagyon – nagyon rosszul, és már amikor nem bírtam tovább a betegségemet elviselni, elmentem egy természetgyógyászhoz, ott hallottam az agykontrollról is, és ott próbáltam ki a talpmasszázst is.

A siker garantált és nem kerül semmibe. A legkisebb erőfeszítés sem kell hozzá, csak épp egy kis odafigyelés embertársainkra.

Kezdetben nagyon nehezen ment ez a figyelemelterelés. Mindig csak a gondokon, bajokon járt az eszem. Ugye, -„gondolkodjunk pozitívan!”-, olvasom mindenhol, de mi a teendő, ha nem megy, rossz napunk van, túlterheltek vagyunk?

Másképp fogalmazva:- van olyan dolog, amit csak azon az egy napon tehetsz meg. Próbáltál már kibújni feladatok elől? Bevallom, én megtettem, és még ma is kísértést érzek, hogy ilyet tegyek.

Van kedved ahhoz, hogy naplót vezess? Erről már írtam, de mi lenne, ha nyitnánk egy új fejezetet, melynek az lenne a címe, hogy: „csere – bere”.

Amióta írom a cikkeimet, óriásit fordult velem a világ. Elkezdtem valami olyasmit, amit mindig is szerettem volna, de féltem megtenni. Írtam én magamnak a számítógépen a word-be fogyókúrás célokról, olyan teendőkről, amiket mindig csak halogatok, megoldásokról, amik talán közelebb visznek a félelmeim legyőzéséhez. Nem jutottam sokra. Mindig abbahagytam valamiért az írást.

Ha meg is bánt valami, sose keseredj el, próbálj derűs maradni! A stresszt gyakran az idézi elő, hogy nem törődünk az életben elérendő valódi célunkkal.