Ha meg is bánt valami, sose keseredj el, próbálj derűs maradni! A stresszt gyakran az idézi elő, hogy nem törődünk az életben elérendő valódi célunkkal.
Ugye van az a mondás: - „Úgy élj, hogy ha lepereg majd előtted életed filmje, érdemes legyen visszanézni!” – Ha céltalanul bolyongunk a sors labirintusában, nincs sok esélyünk. Tűzz ki célokat magadnak!- ne hidd, hogy neked nem jár a boldogság, vagy nem érdemelsz senkitől egy jó szót sem. Amilyen valóságot teremtesz magadnak ma, olyan valóság fog visszamosolyogni rád a későbbiekben, holnap, holnapután. Igyekeznünk kell, ha nem akarunk lemaradni.
Volt egy betegtársam régebben a kórházban, ő is vissza-visszaesett a saját betegségébe sokszor. Hallgattam, ahogy beszélt magáról, tőle tanultam meg, hogy „igaz, hogy vannak segítő társaink, de nekünk kell rájönnünk, hogyan másszunk ki akár a depresszióból, stresszből, és a rettegett pánikérzésből.”
Feltűnt, hogy ez a lány mindig mosolyog, annak ellenére, hogy epilepsziás rohamok jönnek rá olykor, és mindig mentő hozza-viszi a kórháztól az otthonáig. Én mélabúsan vártam, hátha a jó Isten nekem is megkegyelmez, és végre jobban leszek, de a betegtársam mindig jókedvű volt, ami át is ragadt a többiekre, lelket öntött mindenkibe, aki csak gyógyulni vágyott.
Azóta hiszek én is egy mosoly, egy érintés, egy kézmozdulat gyógyító hatásában. Mindig vártuk, hogy beszélgethessünk ezzel a fiatal lánnyal, erőt merítettünk a történeteiből, sokkal nyugodtabban tudtuk megvárni, míg minket is hazaengednek.
Utolsó kommentek