Ez viszont nem kell, hogy így legyen, ha odafigyelünk egymásra. Azzal a vissza nem térő gondolattal, aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget abban a pillanatban, azzal a soha vissza nem térő alkalommal vagy lehetőséggel, amit csak úgy „fél vállról” veszünk, törődnünk kell. Ápolnunk kell kapcsolatainkat, különben magunkra maradunk, egyedül pedig nagyon magányos tud lenni az ember.
Azért, hogy boldogan éljünk, azért küzdeni kell, a szó legjobb értelmében. Nem küszködni, mint azt néha tesszük, hanem van, mikor nekünk kell megtenni azt a bizonyos első lépést, ami tovább visz. Nem merjük kimondani társunknak, gyermekeinknek, hogy – szeretlek! -, jóban rosszban mindig melletted állok! -, rám számíthatsz!. Amit kapnánk cserébe, nem csak egy fantasztikus nap, nem csak másnak okoznánk vele örömöt, de mi magunk is szárnyalni fogunk tudni aznap, másnap, mindennap. Ezt bizony mindenki nagyon igényli, (te is, én is, más is). Ma reggel kezdjük úgy a napot, hogy megfigyeljük, mi történik, ha be merjük vállalni azt a bizonyos első lépést.
Titokban figyeljük meg, hogyan is alakul egy mai beszélgetés, ha kedvesek tudunk lenni, figyelünk szavaink hatására, tetteinkre. Mindig csak arra várunk, történjék valami új, valami más, mert „olyan szürke napom van!”-gondoljuk. Nincsenek szürke napok!-mi tesszük azzá, ha hagyjuk, hogy úgy legyen, ha hagyjuk, ne történjék semmi. Vegyünk egy apró ajándékot kedvesünknek, készítsük el a kedvenc ételét vacsorára, gyermekeinket is igenis jogunkban áll kényeztetni olykor-olykor. A szeretetükkel fogják viszonozni, és te is más színben látod majd magadat is, a mai napodat is, azokat a szürke hétköznapokat is.
Ne csak a hétvége legyen csodálatos, mert akkor több időnk van egymásra, minden nap legyünk készek befogadni a csodát és tudjuk átadni is magunk varázsát másnak.
Utolsó kommentek