Sokszor gondolkodom, hogy azért van olyan rossz állapotban az emberi szervezetünk néha, mert nem tudja megkapni a szükséges vitaminokat, az életerőhöz szükséges feltételek nincsenek biztosítva? Miért kerül olyan sokba egy egészséges test fenntartása, és mit kell ehhez tennünk, hogy másképp is lehessen?
Emlékezzél vissza az időben, mondjuk úgy öt vagy tíz vagy akár 40 évet is, amikor még 18 éves voltál, mit csináltál a nagy szabadságodban? Fel tudod-e eleveníteni azokat a boldogságos pillanatokat, amik akkor értek téged?
Ha ilyen boldog ölelésben van részed, mint a képen a kislánynak, igazán nem lehet okod panaszra, hiszen érzed, hogy szeretnek, és boldogság minden egyes perc és minden egyes másodperc is.
Már évek óta enyhe teleink vannak, a múltkor hullott a hó mifelénk, de egy jó kis hógolyóhoz is alig lehetett összeszedni abból a hóból, ami lehullott. Nincs ez így rendjén. Télen tél kell hogy legyen, nyáron nyár és tavasszal tavasz.
Ha vannak céljaid, tudod, hogy szinte állandóan ismételgeted őket, hogy meg is valósuljanak. Mindig a szemed előtt vannak, mindig rájuk gondolsz, amikor csak van egy kis röpke szabadidőd.
Már megint felébredtem idő előtt, ez a gyógyszerváltás nem jött be teljes mértékben. De ha már így történt, tarts velem, ha épp a blogot olvasod, mindig történik az életünkben olyasmi, amiért érdemes megállni, amire érdemes figyelmet szentelni.
A nevetés, a jókedv annyira átváltoztat mindent, hogy egyszerre könnyebbnek érezzük magunkat, felszabadultabbak leszünk, önfeledten tudunk kacagni, és jó érzés tölt el minket.
Ha valaki azt mondaná most nekem, hogy mától makk egészséges vagyok, nincsen semmilyen betegségem, és ez így is marad, lehet, mosolyognék egyet, hiszen ez egy varázslattal lenne egyenértékű. Sajnos, mindig vannak amik visszavetnek, viszont azért azt az ígéretet, hogy nem panaszkodom ezután, ezt komolyan veszem, és csak a jó dolgokra igyekszem figyelni.
Mennyi dolog van, ami evidens, ami természetes, ami magától értetődő! Már csak az, ha arra gondolsz, nem élnél tiszta környezetben, ha nem takarítanál rendszeresen, ha nem pakolnál el magad után este. Nagyon természetesnek vesszük ezt, mégis, sokszor elmulasztunk olyasmit, amit pedig illene megtennünk.
Sokszor el kell válnunk attól, akit igazán szeretünk, és kénytelenek vagyunk nélküle élni egy kis ideig. Amikor újra találkozunk, szinte a mennyországban érezzük magunkat, az örömünk határtalan.
Utolsó kommentek