Amikor egymás után érnek minket a kellemesebbnél kellemesebb meglepetések, akkor ugye nem panaszkodunk semmire és senkire, akkor mindent szépnek látunk és úgy gondoljuk, hogy igen, az életnek mindig is így kellene zajlania. Amikor viszont panaszkodunk, akkor még ha meg is mutatná valaki, akkor sem vennénk észre az élet napos oldalát. Mi végre van ez a nagy különbség és miért érzünk egyszer így, máskor meg másképpen?
Az élményeinkért tulajdonképpen mi vagyunk a felelősök, kivéve ha ismeretlenül jön valamilyen nem várt kellemetlenség. Tehát tulajdonképpen mi határozzuk meg, hogy részünk lehessen a kellemesebbnél kellemesebb meglepetésekben. Mindig az van, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Még akkor is így van ez, amikor úgy érezzük, mi mindent kiadtunk már magunkból, és mégsem kaptuk meg az érte járó jutalmat. Lehet jutalomként is felfogni a kellemes meglepetéseket, olyan jutalmak ezek, amik egyszer csak visszatükröződnek a szívünkben, a lelkünkben, mert egyszer valamikor jót tettünk valakivel, vagy egyszerűen csak önmagunkat adtuk, semmit sem várva cserébe. A Jóisten visszaadja mindig azt, amiről mi azt hisszük, hogy elveszítettük valahol, mindig érhet minket olyan élmény, amire szívesen emlékszünk vissza később. Lehet, amikor te a szívedet beleadod egy kapcsolatba, de a társad úgy tűnik nem viszonozza az értékeidet, ez lehet csupán félreértés következménye is, mert lehet, a társad épp nem ért rá, mert nagyon el volt foglalva, de ne hidd, hogy megfeledkezett rólad, csupán nem tudott mindjárt reagálni a te jó szándékú közeledésedre. Nálad lehet, hogy ezért még egy kis dühös érzés is kialakul, mérges vagy, mert úgy hiszed, mindent megtettél a kapcsolatotok ápolásáért. Csupán félreértés történt, mert azonnali választ vártál, amit nem kaptál meg rögtön, ugye. Másnap kiderül, hogy még sincs ebben igazad, mert a társad igenis gondolt rád, csak akkor abban a helyzetben nem tudott másként cselekedni. Ha olyan természeted van, mint nekem, gyorsan el is felejted a haragodat, és úgy örülsz, mint még soha senkinek. Akkor jött a kellemes meglepetés, amikor nem is számítottál rá, és mindenért kárpótolt téged, sőt, még százszorosan is visszakaptad azt, amit te nyújtottál a társadnak. Nem szabad sosem túl elhamarkodottan ítélkezni, főleg, ha nem is vagyunk tisztában a pillanatnyi helyzettel. Amikor panaszkodunk, akkor egy kis megváltásra vágyunk, egy kis melegségre, vagy egy kis segítségre, amiben pillanatnyilag úgy érezzük, hogy nincs részünk. A panaszkodásnak mindig megvan a hátulütője, mindig keserűséget hoz el a számunkra, mert rossz irányba tereli a hangulatunkat és olyan érzéseket is az életünk részévé tesz, amik elcsüggesztenek, amiktől csak még rosszabbul érezzük magunkat. Van az a mondás, hogy: - sose ítélj elsőre! -, és ezt jó ha az eszünkben tartjuk, mert nagy igazság van benne, főleg ha nem is sejtjük egy dologról, hogy mi lehet a háttérben. Amikor pedig egymásután érnek a jobb és szebb dolgok az életedben, eszedbe sem jut panaszkodni, mert az élet olyan csodálatos dolgokkal kápráztatott el, amitől minden egyes perced élvezetes és eseménydús. Hasonlítsd össze ezeket a pillanatokat az életedben, legyen egy félórád arra, hogy ilyenen gondolkozol, mert megéri rááldozni az időt erre, és hamar ki fog derülni a számodra, hogy az egyik napod ilyen, a másik pedig mindig másmilyen. Ezért jó ha mindig vársz, ha épp mérgelődhetnéked van, mert sosem tudhatod, hogy a háttérben mi zajlik, és főleg ha nem vagy biztos a dolgodban, nem jó ítéletet mondani egy helyzetről, vagy bármi másról. Ha mindig tudnánk okosan és józanul gondolkodni, akkor nem is lenne talán annyira érdekes az életünk, mert hiszen a pillanatnyi érzéseink mindig is tudnak kellemes vagy éppen kellemetlen hangulatot okozni nekünk, és még egy édes békülés is annyi szépet és örömöt tartogathat a számunkra, hogy nem is gondolnánk. Talán az a szép és az a jó az életünkben, hogy sokszor kiszámíthatatlan, ezért is futunk bele nap mint nap kellemesebb és még kellemesebb meglepetésekbe, amikre egyáltalán nem is számítunk hirtelen. :)
Hallgass meg egy dalt, s élvezd a nap további perceit, és eszedbe se jusson panaszkodni valamiért is, mert egyszerűen nem éri meg! :)
Utolsó kommentek