Sok minden okozhat elvonási tüneteket, gyógyszerfüggőség, kávéfüggőség, meg sok minden más is, de én most az internetfüggőségről szeretnék írni, mert egyre inkább látom azt, és nemcsak önmagamon, hanem másokon is, hogy szinte hozzá vagyunk már nőve az internethez. Bármiről is legyen szó, közösségi oldalak vagy csak amolyan szörfözés a neten, mind azt bizonyítja, hogy egyre kevesebbet töltünk mással és egyre többet az elektronikus médiával.
"Ha léteznének igazi férfiak, közülük egy biztosan megtalálna. Nekem jönne az utcán, szétszóródnának a jegyzeteim, kifordulna a papírzacskóból a két teljes kiőrlésű ciabatta, szabadkoznánk, közben rálépnék az egyik kenyérre, ő meg meghívna vigasztalásként egy kávéra. Nem olyan bonyolult a szerelem forgatókönyve." (Ughy Szabina) :)
"Ha vissza tudnám forgatni az időt, megtenném! Visszaforgatnám az órákat és
másodperceket a Föld összes órájára.
Megállítanám az időt, csak hogy megölelhessek bizonyos embereket. Megtenném
egyszer, kétszer, tízszer, amíg úgy nem érezném, hogy újra megéri az élet.
Sajnos erre nem leszek képes, mert az életnek és az időnek egyetlen értelme van: mindig
előre, egy másodpercet sem hátra. Mindig csak egy újabb holnap lesz, nem egy másik
tegnap."
/Lev Tolsztoj/
Hallgass meg egy szép dalt, hallgasd szívesen! :)
Néha olyan gyorsan dühbe tudunk gurulni (szinte a másodperc töredéke alatt), hogy a pillanat, amit ilyenkor átélünk, megváltoztat mindent. Az eddigi jókedvünknek fuccs, nincs már meg, sőt, egy kicsit most úgy is hisszük, hogy nem is fogunk kibékülni a világgal, mert szörnyen mérgesek vagyunk. De mitől jön dühbe valaki, és másvalakit meg hidegen hagy ugyanaz a helyzet? Azt olvastam, hogy ez csupán nézőpont kérdése. Így lenne valóban?
Korán ébredtem, négy órakor, de ez nálam szinte mindennapos, szeretem a reggeleket, a kora reggeli órák nyugalmát. Olyan sok mindenre tudod ezt a pár órát felhasználni mondjuk hét óráig, hogy el sem tudod képzelni. Három óra énidő, három óra nyugi, nincs rohanás, nincsenek külső zajok sem, amik beszűrődnének, csak a csend van és a nyugalom. Szükségünk van erre a nyugalomra mielőtt beindul a nap, mert sosem lehet tudni mi vár ránk a mai nap folyamán.
"Ha olyat akarsz tenni ma éjjel, amit holnap reggel megbánnál, aludj délig." (Henny Youngman) - Érzed ezt a viccelődést, érzed, hogy mire is biztat ez a fenti pár sor? Ha igen, akkor örülök neki, mert kellőképpen a humorodnál vagy és csak azért tettem be reggel ezt az idézetet, mert pont ide illik, hiszen még csak 6-7 óra van, és ha tényleg "komolyan" próbálod venni ezt a poénos mondatot, akkor húzd nyugodtan a nyakadba a takaródat, és délig ne is ébredj fel! :) Talán akkor elkerülöd a nagy kálváriádat, ami épp leselkedik rád.
"Mindig csak rohansz, sietsz, el ne késs...és közben lekésed a legszebb pillanatokat: egy harmatcseppet a fűszálon, egy szivárványt az égen, egy csillogó szempárt...és csak messziről, már távolodva hallod meg azt, ha valaki azt mondja neked: "szeretlek..." Jó esetben meghallod...de van, hogy nem ér el a tudatodig. Mert mindig sietsz. Mert mindig rohansz. Mert mindig vannak "fontosabb dolgok..."
Hallgass meg így kora reggel egy szép dalt, és ne siettesd az időt, rohan az magától is...:)
Amikor beteg vagy, ez ráébreszt téged arra, hogy tudatosabban éld az életedet, figyelj magadra, a gondolataidra és a cselekedeteidre is. Figyeled mindig mit csinálsz és figyeled vajon mi váltja ki a betegségedet, mi az, amit másképp kellene csinálnod, hogy hamarabb gyógyulhassál.
Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor az ég zeng körülötted, vagy ha elmegy a kedved mindentől, az sok gondodat megoldja majd. Én is ki tudtam pihenni magam tegnap óta, mert fel tudtam fedezni egy hangyányi kis kedvességet még magamban, és erre tudtam még támaszkodni a tegnapi zűrzavaros napomban.
Nem jól akartam kezdeni először ezt a bejegyzést, de rászóltam magamra, hogy mindig hamarabb cselekszem, mint gondolkodom, és így azt mondtam, hogy, na jó, bánja kánya, kipróbálom az okos gondolkodást, amire lehet, hogy most azért nem vagyok teljesen felkészülve, de legyen így, bár úgy gondolkodni, ahogy most kell, úgy pont nincs semmi kedvem hozzá. Ebből már kicsit sejtheted, hogy nem vagyok most a helyzet magaslatán, de próbálkozom, hátha az írás kihozza a végére azt, amit ilyenkor vár az ember.
Utolsó kommentek