Korán ébredtem, négy órakor, de ez nálam szinte mindennapos, szeretem a reggeleket, a kora reggeli órák nyugalmát. Olyan sok mindenre tudod ezt a pár órát felhasználni mondjuk hét óráig, hogy el sem tudod képzelni. Három óra énidő, három óra nyugi, nincs rohanás, nincsenek külső zajok sem, amik beszűrődnének, csak a csend van és a nyugalom. Szükségünk van erre a nyugalomra mielőtt beindul a nap, mert sosem lehet tudni mi vár ránk a mai nap folyamán.
"Ha olyat akarsz tenni ma éjjel, amit holnap reggel megbánnál, aludj délig." (Henny Youngman) - Érzed ezt a viccelődést, érzed, hogy mire is biztat ez a fenti pár sor? Ha igen, akkor örülök neki, mert kellőképpen a humorodnál vagy és csak azért tettem be reggel ezt az idézetet, mert pont ide illik, hiszen még csak 6-7 óra van, és ha tényleg "komolyan" próbálod venni ezt a poénos mondatot, akkor húzd nyugodtan a nyakadba a takaródat, és délig ne is ébredj fel! :) Talán akkor elkerülöd a nagy kálváriádat, ami épp leselkedik rád.
"Mindig csak rohansz, sietsz, el ne késs...és közben lekésed a legszebb pillanatokat: egy harmatcseppet a fűszálon, egy szivárványt az égen, egy csillogó szempárt...és csak messziről, már távolodva hallod meg azt, ha valaki azt mondja neked: "szeretlek..." Jó esetben meghallod...de van, hogy nem ér el a tudatodig. Mert mindig sietsz. Mert mindig rohansz. Mert mindig vannak "fontosabb dolgok..."
Hallgass meg így kora reggel egy szép dalt, és ne siettesd az időt, rohan az magától is...:)
Amikor beteg vagy, ez ráébreszt téged arra, hogy tudatosabban éld az életedet, figyelj magadra, a gondolataidra és a cselekedeteidre is. Figyeled mindig mit csinálsz és figyeled vajon mi váltja ki a betegségedet, mi az, amit másképp kellene csinálnod, hogy hamarabb gyógyulhassál.
Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor az ég zeng körülötted, vagy ha elmegy a kedved mindentől, az sok gondodat megoldja majd. Én is ki tudtam pihenni magam tegnap óta, mert fel tudtam fedezni egy hangyányi kis kedvességet még magamban, és erre tudtam még támaszkodni a tegnapi zűrzavaros napomban.
Nem jól akartam kezdeni először ezt a bejegyzést, de rászóltam magamra, hogy mindig hamarabb cselekszem, mint gondolkodom, és így azt mondtam, hogy, na jó, bánja kánya, kipróbálom az okos gondolkodást, amire lehet, hogy most azért nem vagyok teljesen felkészülve, de legyen így, bár úgy gondolkodni, ahogy most kell, úgy pont nincs semmi kedvem hozzá. Ebből már kicsit sejtheted, hogy nem vagyok most a helyzet magaslatán, de próbálkozom, hátha az írás kihozza a végére azt, amit ilyenkor vár az ember.
"Az ANGYAL ... olyan észrevétlen, hogy nem is tudod, hogy veled van. Csak onnan veszed észre, hogy hirtelen jó kedved lesz, eloszlanak a félelmeid, világos gondolatod támad.
Vagy erőt érzel magadban.
Fáradt voltál, és egyszerre bizsereg valami benned, feltöltődtél, erős lettél, és megjött a kedved, nem tudod, miért. "Mi történt velem? Az előbb még szomorú voltam, s egyszer csak jött egy gondolatom, nem is emlékszem mi, és fenemód vidám lettem!"
Ez az angyal munkája benned.
Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj - ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked mélyén mindig derű van. S ezt felhozza! Lelked mélyén zene szól, csak nem hallod! Az angyalod hallja s ráhangol, hogy táncolj - akkor is, ha, ha kívül semmi okod rá." (Müller Péter)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre! :)
"Sose halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz." (Mark Twain) :) -, ezzel a kis humoros mondattal indítom én is a reggelt, és ahogy a címben írtam, időnként a halogatás nagymesterei tudunk lenni. Ez tény! Ez alól, szerintem senki sem kivétel, már mindenkinél előfordult hasonló, még ha csak gondolatban, akkor is. De ez nem baj, csak tudjuk, hogy mikor mit kell csinálnunk, akkor még néha belefér ez a halogatás dolog is az életünkbe.
Minden okkal történik, azt mondják, a test és a lélek megbetegedései is. Ezt jó lett volna tudnom sok-sok évvel ezelőtt, amikor még mindenkit felelőssé tettem a betegségemért. Később persze már beláttam, hogy ez butaság volt a részemről, de például nézzük a depressziót magát, mint betegséget a sok közül. Ha én tudom ezt a fenti igazságot akkor, amikor benne voltam a betegségben, akkor biztosan már korábban utánajártam volna, hogy miért és mi okból is alakulhatott ki ez a betegség nálam?
Van, amikor a sors osztja nekünk a lapokat és egyáltalán nincs ez kedvünkre. Sokszor van, hogy legyengülünk, elfogy az energiánk, búnak eresztjük a fejünket, és semmihez nincs kedvünk. Én elhatároztam, ha ilyen történik velem ezután már, akkor is valamiképpen összeszedem magamat, megyek tovább, csinálom a dolgom, és várok.
Utolsó kommentek