Van, amikor a sors osztja nekünk a lapokat és egyáltalán nincs ez kedvünkre. Sokszor van, hogy legyengülünk, elfogy az energiánk, búnak eresztjük a fejünket, és semmihez nincs kedvünk. Én elhatároztam, ha ilyen történik velem ezután már, akkor is valamiképpen összeszedem magamat, megyek tovább, csinálom a dolgom, és várok.
Ha nincs már bennem erő, akkor is megyek tovább, ha csak kettőt tudok lépni, akkor kettőt lépek, de ha még csak egyre futja, akkor is megteszem azt az egy lépést, valahonnan mindig lesz ehhez erőm, hogy ne újuljon ki a betegségem, és haladjak azzal, amivel kell. Ha nincs bennem semmi életkedv, ha szomorúság vesz körül, ha élni sincs már kedvem, akkor is előszedek valahonnan még egy kis erőt, ami majd továbblendít, amibe tudok kapaszkodni, ami azután majd elhozza a vidámságot is, meg a jókedvet is. Dolgozni, tenni-venni, élni, beszélgetni, munkálkodni is csak úgy lehet, ha megjön a kedvem, ha érzem, hogy amit csinálok, az nem hülyeség, nem butaság, nem hiábavalóság. Ehhez pedig az kell, hogy legyen erőm, legyen bennem elég tenniakarás, és tudjak is úgy létezni, ahogy kell és ahogy szeretnék is.
Amikor azt érzed, hogy tehetetlen vagy, nem tőled függ most az, ami történik, nem tudsz csak jóindulatúan beleavatkozni az élet menetébe, mert különben minden a visszájára sül el. Fogadd meg te is, hogy bármikor, amikor már nincsen benned erő, lepihensz egy kicsit, de csak annyi időre, hogy össze tudd szedni magad, és csináld, amit kell, csináld másképpen ahogy eddig, csak csináld! Nem szabad megrekedni, nem szabad, hogy belekerüljél egy negatív spirálba, gondolkozzál, emlékezzél, hogy volt már régebben is ilyen, de túlélted és nem lett belőle nagy tragédia. Most is azt tedd, ha összecsapnak a fejed fölött a hullámok, hogy nézz jól körül, mi az, amit hirtelen egyszerűen meg tudsz oldani. Nem baj, ha csak egy apróság az, mert az apróságok jelentik az életet. Az apróságok összeadódnak, a jó cselekedeteid mind összeadódnak, és minden kis tetted összeadódik, és hatalmas eredménnyé formálódnak majd, csak csináld a dolgod még akkor is, amikor reményvesztett vagy, csináld akkor is! Lépj egyet előre! Lépj kettőt előre, és meglátsz hirtelen valamit, ami már kezdi átformálni a tudatodat, és már nem gondolsz rosszra, már a fejedben érzed, hogy jó az, amit most megteszel, mert ez hozza el számodra a megoldást ilyenkor, ha jártányi erőd sincs még semmihez. Én sem akarok már többé betegen gondolkodni! Ha azt gondolod, hogy ez most szörnyű élethelyzet, amiben vagy, akkor negatívan gondolkodsz. Gondold azt, hogy van megoldás, várjál türelemmel, és csak csináld azt, amit egyébként is csinálnod kellene, mert később már vidámabb ötleteid is lesznek, az arcod ki fog virulni, mosolygóssá válsz és messze elkerülöd a negatív gondolkodást majd. Nehéz dolog ez, én is mindig belefutok, mert azért a betegségem visszatekint rám és próbálkozik mindenfélével, de elhatároztam, hogy nem engedem meg neki, hogy többé elrontsa a kedvemet, és megfogadtam, hogyha csak úgy tudok menni, mint a csiga, egyet előre, kettőt hátra, még akkor is elindulok és csinálom azt, ami épp tőlem telik abban a pillanatban. Minden rossz elmúlik egyszer! Cserébe jót kapunk, és felszabadultságot, de azt is tudni kell, hogy ezek mindig váltják egymást, a jó és a rossz, nekünk kell igazságot tenni köztük, mert sokszor belefutunk direkt egy rossz helyzetbe. Csakazértis! -, gondoljuk, mert ha már rossz, akkor már legyen még rosszabb, de ezt nem szabad engedni sohasem, mert a záporeső után is mindig kisüt a napocska, és eloszlanak a felhők. Ugyanígy van nálunk is, meg kell tanulni várni, amíg eloszlanak azok a csúnya felhők fölöttünk. Gondolkodj mindig úgy, hogy megvan benned az erő az átalakuláshoz, csak meg kell találnod magadban ezt az aprócska kis energiaszikrát, ami mindennek a mozgatórugója, és ha megtaláltad, akkor már sok baj nem fog érni, mert te fogod irányítani mindig is az életedet úgy, ahogy az neked tetszik. :)
Hallgass meg egy dalt, neked hoztam sok-sok szeretettel, és sose veszítsd el a hitedet! :)
Utolsó kommentek