Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a jelent és a jövőt, először meg kell tudnunk békülni a múltunkkal. Amíg ez nem sikerül, hiába is minden fáradozás, csak egy helyben való toporgás lesz belőle. A szívedben mindig is érzed, érezted, hogy mikor mit csinálsz jól, vagy mikor mit csináltál esetleg rosszul. De még ha tudod is, hogy valamit rosszul csináltál valamikor, van-e benned elég erő a változtatáshoz? Hogy többé ne kövess el ugyanolyan hibát.
Tudom én is, hogy mindenki a gyógyulásra törekszik ha beteg, de van, amikor saját magunk állunk útjában a gyógyulás folyamatának. Hogy értem ezt? Például görcsösen ragaszkodsz egy állásponthoz, ami szerinted azt bizonyítja, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy. Ezt csak azért írom, mert nálam ez volt sokáig a helyzet. Még most is az a nézet járja, hogy az én betegségem igenis gyógyíthatatlan, de az idő bebizonyította azt, hogy lehet jól élni ezzel az én betegségemmel együtt is. Én legalább is most már jól tudok kijönni bármilyen helyzetből, ami régebben nem volt azért így.
Leírom még egyszer! Barátkozz meg a félelmeddel! De hogyan lehet ezt kivitelezni jól, vagy egyáltalán lehet-e kivitelezni egy ilyen folyamatot? El tudjuk érni, hogy a barátunkká tudjuk fogadni a félelmeinket? Most már rá merem vágni a választ, hogy IGEN!, mert én is így lettem boldogabb, vidámabb és felszabadultabb.
Hőség hőség hátán, szemernyit sem mérséklődik a nagy meleg, mifelénk jó egy hétig 40 fok fölött lesz a hőmérséklet. Ezt tudni kell kibírni is! Én tegnap gyalog jöttem haza a fogorvostól, jó egy óra séta volt, nem is volt kedvem tempósan gyalogolni, örültem, hogy hazaértem, és le tudtam valahogyan szedni magamról a ruhát. Őrjítő kánikula van, meg kell hagyni! Nálunk bent a lakásban van a hőmérő, ami jelzi, hogy kint hány fok is van, épp rásüt a hőmérőre a nap és 46 fokot mutat. Túl sok ez a jóból, szokták erre mondani, talán.
Hát, ép ésszel nem lehet ezt kibírni. (mármint ezt a meleget, ezt a hőséget), úgyhogy én is pihenek egy kicsit és írok neked pár sort. Először is vigyázz magadra ebben a rekkenő hőségben, mert bármi adódhat, amit a szervezetünk nem tud ilyenkor jól kezelni. Szóval, csak óvatosan a nagy hőségben, maradj otthon, de ha muszáj menned, légy nagyon óvatos. Holnap én is megyek, mert muszáj nekem is mennem, és pont 40 fok lesz (árnyékban!!!), ha nem több, úgyhogy vigyázni fogok én is nagyon magamra.
Ugye ismerősen hangzik a filmcím, de sokszor is mondom, amikor eszembe jut. "Ha kedd, akkor Belgium!" :) Mókás kis film, fent van a neten, nézd meg minél hamarabb! Csak azért adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek, mert tényleg kedd van és tényleg megint eszembe jutott ez az elhíresült mondás. :)
Nem tudom, esetleg sejtem, hogy mindenki érezte már úgy, hogy padlót fogott. Vagy érzelmileg került ilyen helyzetbe vagy másként, de szerintem már a legtöbb ember átélt olyan helyzetet, amikor úgy érezte, hogy most a nulláról kell újraépítkeznie. Az Internet teli van olyan tanácsokkal, hogyan is építsd fel újra önmagad, az életedet, hogyan kell szinte a semmiből újra várat építeni. Sokan be is dőlnek egy-két ilyen hasznosnak vélt tanácsnak, és már fizetik is be a tagdíjat a tanfolyamra, ami majd kihúzza őket a csávából. A végén meg csodálkoznak, hogy semmire sem jutottak, csak jó sok pénzt öltek bele olyasmibe, amiből nem tanultak semmit. Hol lehet itt a hiba?
Tíz éve kezdtem bele az írásba, a kezelőorvosom tanácsára, és meg kell hogy mondjam, nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől, mint ezt, hogy kiírhatom magamból a fájdalmaimat, az örömeimet, mindent, amit csak érzek egy nap alatt. Nagy változások küszöbén állok, jó irányba fordul a betegségem, és én ezt ki is szeretném használni a javamra. Neked is, ha csak egy tanácsot adhatnék, akkor ezt adom, hogy írj, írd ki magadból te is a fájdalmaidat, az örömeidet, mindent, amit csak érzel ebben a pillanatban. Meglátod, hogy frenetikus hatása lesz! :)
Húú, így visszagondolva a régebbi életemre, teljes csődtömeg voltam, totális önbizalomhiányban szenvedtem. De hál' Istennek már ezen is túl vagyok, már csak egy furcsa szemüvegen keresztül nézem a régi önmagamat, aki ki sem merte nyitni sohasem a száját, aki nem volt képes kiállni önmagáért, aki mindentől megfutamodott. De jó érzés így visszagondolni erre, hogy már nincsen önbizalomhiányom, mindent be merek vállalni, semmitől sem lepődök meg, és nem fújok visszavonulót minden másodpercben. Bizony! Önbizalomhiány volt a javából a régi életem.
Nálam a leggyakoribb érzés mindig is a szorongás volt. Ez nemcsak önmagában rossz érzés, magával hoz különféle dolgokat, például izzadni kezd a tenyered, remegni kezd a gyomrod, alig kapsz levegőt, nem tudod jól kifejezni magad, és még sorolhatnám tovább, elég az hozzá, hogy komoly szenvedésnek vagyunk ilyenkor kitéve. Persze minden betegség más és más, én csak a sajátomat tudom kifejteni, de egyben közösek a betegségek, abban, hogy nagyon sok kellemetlen percet hoznak el nekünk.
Utolsó kommentek