"az élet nem mindig habos torta..."

A címbéli mondatot nem én fedeztem fel, de nagyon egyet tudok érteni vele. Eddigi életemben sokszor voltam boldogtalan. Nem volt akkor erőm kutatni azután, hogy vajon miért is. De tényleg! Mi lehet a boldogtalanságunk oka? Betegség? Nem jó közérzet? Rossz volt a napunk? vagy Valami egészen más dolog okozza ezt az érzést? Ha mindennek oka van, akkor a boldogtalanságunknak is van valamilyen oka. De mi lehet ez? Mindig másért vagyunk boldogtalanok vagy egyszerűen csak a kedvünk megy el, és nem tudjuk visszavarázsolni az elvesztett jókedvünket?

Hát, szó se róla, nem szeretek fogorvoshoz járni, de muszáj. Mindig a legvégsőkig halogatom a dolgot, ezért csakis önmagamnak köszönhetem, ha nem idejében látogatom meg a fogorvost. Amikor döntünk valamiben, tudnunk kell, hogy ez most mivel jár. Sőt! Egyből észrevesszük, hogy igen!, jobb lett volna meghozni ezt a döntésünket már sokkal, de sokkal hamarabb, és akkor kevesebb fájdalommal is járna, mert még időben lépünk, akkor, amikor tényleg itt van annak az ideje.

Wass Albert: Gondolsz-e rám?

Mikor az est szellő-uszálya lebben,

S madár dalol a zöldellő ligetben,

Mikor az égen első csillag ég,

S a nyárfa lombja suttog halk mesét,

bíborba nyíló álmod alkonyán

Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár

Az ég sötétkék bársonyára száll,

Mikor a fényt koszorúba fonod,

S azzal köríted tiszta homlokod,

Repeső vágyad tündérhajnalán

Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,

Hol most javában nyílnak a virágok,

S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,

Ha látlak olykor állni ablakodban; 

El-el merengsz...s úgy érzem, igazán

Gondolsz reám!

---

Egy dal, csak neked! :)

Remélem, hogy te jobban érted az angol nyelvet, mint én, bár én is angol tagozatra jártam a suliban, de mégsem sikerült úgy istenigazából elsajátítani az angol nyelvet. Mégis imádom, mert épp ezért is tanultam sokat. Mindig is szerettem tanulni, jó tanuló is voltam, de a folytatást már kettétörte a betegségem, ezért másképp kellett élni az életemet. Mindig is lesznek sorsfordító események az életünkben, és nekünk alkalmazkodni kell tudnunk ezekhez a pillanatokhoz.

Hát, úgy döntöttem, hogy most kezdek bele az ünneplésbe, mert nem biztos, hogy június 6-án rá fogok érni írni neked a blogról. Tíz évet ölel fel ez a blog, van benne jó is meg rossz is, szerintem dönts úgy, hogy csak a szép élményeket őrzöd meg a szíved mélyén, a többiből meg tanulsz és ha lehet, örökre elfelejted. Felejteni nem könnyű dolog, lehet, nem is kell mindig, ezért jó, ha mindig a szemünk előtt vannak a negatív érzéseink is, hogy tudjuk, miket nem szabad erőltetni az életünkben.

Ezt bizton állíthatom, mert számos példáját láttam már ennek én is. Mondjuk én nem vagyok túl jó benne, de még nálam is működik a dolog, úgyhogy ha kellően felkészült vagy, akkor kezdődhet is a nagy kaland.

Húú, de késő van! vagy, Túl korán talán, de az az egy biztos, hogy itthon vagyok, hazaérkeztem! :) Van egy kis aranyos idézet: - "Mindenütt jó, de mindig elzavarnak!" -, ezt csak azért írom, mert tényleg jó hazaérkezni valahonnan, bármerre is jár az ember lánya. Itthon vagyok, és már aludtam is, csak felébredtem most, és eszembe jutottál! :)

Tapasztalatból írom le a fenti mondat igazságát, mert életem során már annyi gond és baj jött felém, hogy bátran állíthatom, hogy ez így van. Mindig, mindenben persze vannak kételkedők, de ha belegondolunk, beláthatjuk józanul, hogy tényleg minden bajt meg lehetne előzni, ha csak egy kicsit is figyelnénk erre.