"az élet nem mindig habos torta..."

Kicsit hosszúra sikeredett a cím, de másképpen nem tudtam jól kifejezni magam. Legalább ez jó lecke arra, hogy van még mit tanulnom, ha meg szeretnék fogalmazni valamit. De van úgy, hogy muszáj szabatosan fogalmazni, mert csak így derül ki, mit is szeretnék mondani. De térjünk is vissza a címbéli mondathoz, ahhoz a témához, hogy bármit is mulasztottál el eddigi életed során, ne bánd, mert mindig lesznek új lehetőségek az életedben, hogy megint megpróbáld ugyanazt, amit egyszer már kifelejtettél a napjaidból.

Hát, kezdjük csak el ezt a témát boncolgatni, mert jó ha a színfalak mögé tekintünk, mert megtalálhatjuk ott az igazság forrását. Mindig hasonlítjuk magunkat másokhoz. Ez még akkor is így van, ha ezt nem szándékosan tesszük. Összehasonlítjuk az életvitelünket másokéval, megnézzük, kíváncsiak vagyunk arra, hogy mások hogyan élnek és ezt hogyan is csinálják, és ehhez képest mi hol tartunk. Ha ez az összehasonlítás kicsit sántít, akkor leszünk irigyek másokra, a szomszédunkra, a barátunkra és sok mindenki másra.

Az időnk drága kincs, nem is osztogatjuk ezt mindenfelé, inkább próbálunk jól gazdálkodni vele. Emlékszel még mikor voltál legutóbb nagyon időzavarban? Vagy talán mindig belefutsz egy ilyen csapdába? Gondolkodj el ezen, és próbálj rájönni, hogy mi volt az oka, hogy nem tudtad megfelelően kezelni az idődet.

Voltál már úgy, hogy magára kellett hogy hagyjál valakit, akit pedig úgy szerettél? Nem önszántadból tetted ezt, az élet rákényszerített. Ilyenkor majd megszakad a szíved, másra sem tudsz gondolni, csak rá, és érzed, hogy semmi sem tudja már kitörölni a szeretetét a szíved mélyéről, mert ez már a te részed. Tőle kaptad és megőrzöd most már ezt a szép érzést a szívedben.

Mitől érzed boldognak magadat? Mi az, ami örömet okoz neked? Mi inspirál téged, és mi az, amitől egyből jobb kedved lesz? Ha ezekre a kérdésekre tudsz válaszolni, máris közelebb kerülsz a saját boldogságodhoz. Mitől érzed valóban boldognak magadat? Mi az, ami valóban örömet okoz neked? -, néha nem is olyan egyszerű válaszolni ezekre az egyszerű kérdésekre, de azért próbálkozz meg vele, mert önmagad megismeréséhez kerülsz közelebb vele. De hogy jön ezekhez a kérdésekhez a címbéli mondat, az önfegyelem ereje?

Nincs is nagyobb  öröm annál, mint amikor látod és érzed, hogy a helyes ösvényen jársz. Van, amikor azt sem tudod hol áll a fejed és így nem is tudsz jó döntést hozni arról, hogy merre is vedd az irányt az utadon. De a szívedben mindig megbízhatsz, megmutatja neked, hogy hol a helyed, mit csinálj, merre menjél és látni is fogod már az út végét is, amikor is eléred a célodat.

Megint csak éjfél körül kezdek bele egy bejegyzésbe, de nem baj, így alakult, és a fontos mindig az, hogy jegyezd le te is magadnak a legfontosabb gondolataidat. Már sokszor javasoltam, hogy lásd meg a szépet, a szépséget magad körül, azokat a pillanatokat, amik tényleg csak egyszer jönnek eléd, mert nincs más választásod, észre kell tudnod venni a csodát magad körül, hogy boldogan élhesd az életedet ezután.

Éreztem én, hogy nem fogok ráérni holnap, pedig holnap lesz a nagy nap, amikor is tíz éves lesz a blog! :) Örüljünk együtt ennek, örülj velem te is, és ha van kedved és energiád, kezdd el olvasni az elejétől a végéig ezt a kis blogot! :) Persze hogy csak viccelek, mert kinek van erre külön energiája? Még nekem sem, aki mindezt összehozta a tíz év alatt.

Van, amit el kell tudnunk engedni az életünkből, bármennyire is szeretnénk ragaszkodni hozzá. Sajnos, van az a helyzet, amikor belátóbbá kell válnunk, és akármennyire is nem esik jól, engednünk kell, meg kell adni magunkat, hogy úgy folytatódjon az életünk, ahogyan kell. Nagyon fájdalmas ez az elengedési folyamat, lehet, nem is sikerül ezt teljes mértékben megvalósítanunk, de amikor belátjuk, hogy csak ez az egy megoldás létezik, akkor meg kell tennünk.

A címbéli mondatot nem én fedeztem fel, de nagyon egyet tudok érteni vele. Eddigi életemben sokszor voltam boldogtalan. Nem volt akkor erőm kutatni azután, hogy vajon miért is. De tényleg! Mi lehet a boldogtalanságunk oka? Betegség? Nem jó közérzet? Rossz volt a napunk? vagy Valami egészen más dolog okozza ezt az érzést? Ha mindennek oka van, akkor a boldogtalanságunknak is van valamilyen oka. De mi lehet ez? Mindig másért vagyunk boldogtalanok vagy egyszerűen csak a kedvünk megy el, és nem tudjuk visszavarázsolni az elvesztett jókedvünket?