"az élet nem mindig habos torta..."

Vasárnap van, és már a vasárnapnak is az estjébe csúszunk bele. Egy gyönyörűséges képet hoztam el neked, mert szeretem, ha a természet elkápráztat téged is meg engem is a szépségével. Illik is egy gyönyörűséges vasárnap befejezéséhez, szerintem. :) 

Azért nem lesznek csupán olyan bejegyzések, amik a betegségemre emlékeztetnek, de hát, ez is én vagyok (voltam), mindent fel kell vállalnunk, ami csak történt az életünkben. Épp azért, hogy oldjam a feszültséget, most optimistább írást szeretnék megosztani veled.

Gyötrelmes évek voltak, amikor megbetegedtem. A bűntudattól a haragon keresztül az aggódásig mindenen átmentem, nem volt kivétel, állandó feszültségben éltem, féltem és gyanakodtam sokat. A totális érzelmi válság közepette éltem az életemet. Nem volt olyan ember, akiben meg tudtam volna bízni, és nagyon sajnáltam magam a szerencsétlenségemért. Miért pont nekem kellett ennyire összetörni, ennyire megbetegedni?

Hál' Istennek vannak mindig apró kis örömök az életemben (a tiédben is!), amik mindig felvidítanak és jókedvet varázsolnak a napomba és a te napodba is! :) A dalokról a zenéről már írtam neked, a fényképekről is, hogy minél gyakrabban nézegeted őket, annál több és több szép érzést tapasztalsz meg a napod során. :) Ezek nem nagy dolgok, nem kell hétmérföldes csizmát húznunk a lábunkra, hogy utánajárjunk egy-két kellemes érzésünknek, jönnek ezek maguktól is rendesen. :) Szerencsére!

Most lesz három éve annak, hogy elvesztettem az édesanyámat. Olyan áldott jó természete volt, amit mindig is irigyeltem tőle, mindenkivel megtalálta az összhangot, mindenkihez kedves tudott lenni és sosem láttam őt haragudni semmiért. Őszintének neveltek bennünket, gyerekeket, hogy meg tudjuk állni a helyünket az életben.

A reggel olyan, mint egy friss fejezet egy könyvben. Minden nap új lehetőségeket és kalandokat hoz magával. Nyisd ki a szemed, lélegezz mélyen, és készülj fel arra, hogy megírd a saját történetedet a napfény első sugaraival. - ez olyan szépre sikeredett, ez a kezdés, hogy remélem, bearanyozza a reggeledet.

Szeretem a zenét, szeretem a dalokat, olyan légkört teremtenek körülöttem, ami édes a szívemnek. Amikor csak tudok, igyekszem ilyen módon kikapcsolódni, bevallom, hogy van, amikor feljebb tekerem a hangerőt, mert úgy élvezetesebb hallgatni, átadom magam az élménynek. Próbáld ki te is, ha hasonló típusú vagy, mint én! :)

Sajnos sok mindent megtapasztaltam már a betegségemen keresztül, vagy éppen abból kifolyólag. Az érzéseim sokszínűek és időnként meghökkentőek voltak, de úgy érzem, mostanra eljutottam egy olyan pontra, ahol megoszthatom veled ezt az utazást.

Már az 1900-as évek is hatalmas változást hozott akkor az emberiség életébe, a második ipari forradalom során új találmány(ok) jöttek létre, a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban. Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés a korai rádiók és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. (írja a Wikipédia), én magamtól nem tudtam volna így összeszedni ezt.

"Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk - nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha meg tudod élni, az élet nem más, mint egy mindennapi csoda." (Sadhguru) (az idézet a citatum.hu oldalról való)