Sajnos sok mindent megtapasztaltam már a betegségemen keresztül, vagy éppen abból kifolyólag. Az érzéseim sokszínűek és időnként meghökkentőek voltak, de úgy érzem, mostanra eljutottam egy olyan pontra, ahol megoszthatom veled ezt az utazást.
Az elmúlt hónapokban talán minden érzelem eljutott már hozzám. Van, hogy boldogság tölt el, ahogy egy-egy apró sikerért örülök, de néha a szorongás és az elveszettség is elkap. Az érzéseim egy labirintusban való vándorláshoz hasonlítanak, de ebben a labirintusban mindig van egy kiút. Azt is megosztanám veled, hogy mik azok a lépések és eszközök, amelyek segítettek nekem a gyógyulás útján. Ha esetleg érintett vagy te is ebben a betegségben, ami nekem van, akkor hátha segít jobban feldolgozni a történteket. Ebbe a bejegyzésbe ugye nem fér bele minden, majd szép lassan mindig fogok írni hogyan is építgetem az életemet, hogy vidáman és jókedvűen élhessem a napjaimat, a lehetőségekhez mérten.
A terápia, amiben most benne vagyok, szintén részét képezi a gyógyulásomnak, enélkül most tényleg a padlón lennék. Az önismereti naplóírás, meg az, hogy írom ezt a blogot, nagyrészt hozzájárul a gyógyulásomhoz. Ezek nélkül nem lennék itt ma. A támogató csoportok, és azok az emberek, akiket a szívem közelébe mertem engedni, ők segítettek a legtöbbet, úgy, hogy tudjam, észrevegyem, hogy van erő bennem ahhoz, hogy egyedül is tudjak boldogulni az életemben. Amikor már másra vagyunk szorulva, másra vagyunk utalva, az önértékelésünk csökkenni kezd, és ezért kell mindig visszatérni egy olyan útra, ahol egyedül is tudunk boldogulni. Úgyhogy jó ha tudod, ha hasonló problémával küzdesz mint én, hogy sosem vagy egyedül, nem vagy egyedül ezzel a betegséggel, de neked is tenned kell kicsit azért, hogy egyre jobb formában élhess.
Itt van például a zavartság, amivel épp most küszködöm. Az érzelmi hullámok és a változó gondolatok gyakran zavart okoznak, amikor próbálok eligazodni az életemben. Aztán ott van a magány érzése. Időnként az érzés, hogy senki sem ért meg, és egyedül vagyok a saját tapasztalataimmal, ez az érzés egy olyan kínzó érzés tud lenni, amin minél hamarabb jó túl lenni. Itt van a szorongás, a jövő miatti aggodalom, a bizonytalanság és a szorongás, amelyek mindennapi kihívások az életemben. Van olyan is, hogy elfogadás utáni vágy például. Amikor igényem van az elfogadásra és a megértésre, és az önismeret utáni vágy, amely talán segít abban, hogy jobban megértsem és elfogadjam önmagam. Aztán van olyan, hogy az elutasítástól való félelem, ez mindig megkínoz, és sokszor nem tudtam vele mit kezdeni. Ezek mind befolyásolják az önbecsülésemet. De szerencsére van olyan is, hogy remény és kitartás. :) A gyógyulás iránti remény és kitartás, amik segítenek azokon a nehéz napokon, amiken mindenképpen túl kell lépnem, hogy mosolygós és vidám tudjak lenni minden nap. Ezeket mind őszintén eléd tárom, és majd a későbbi bejegyzésekben jobban is kitérek rájuk, hogy jobban megértsd te is, hogyan lehet együtt élni kínzó betegségekkel, mert amiket felsoroltam, ezek az érzelmek előfordulhatnak más betegségnél is, de akár egy stramm egészséges ember is megtapasztalhatja néha, ha belekerül egy olyan spirálba, amiből nehezen találja a kiutat. Tarts velem, ha gondolod, és olvass vissza is, mert vannak ám pozitívabb tartalmú bejegyzéseim is, abból is erőt tudok meríteni én is, de bárki, akit esetleg megérintett a betegség már.
Hallgass meg egy dalt, és légy mindig elég őszinte magadhoz, mert úgy sokkal jobb élni is, és megküzdeni is, bármi legyen is az. :)
Utolsó kommentek