Rosszul indult a napom, mást sem csináltam csak perlekedtem, és kicsin múlott, hogy nem lett nagyobb baj belőle. Azt hiszem, nem is rajtam múlott igazán, hogy nem lett nagyobb baj belőle. Ezért aztán a nap végén muszáj volt elővennem az akaraterőről szóló könyvemet, ami arról szól, hogy igenis ki tudunk merülni nem csak fizikailag, hanem mentálisan is.
Hogy mi okozta azt, hogy bal lábbal keltem fel, nem tudom, pedig tulajdonképpen ugyanúgy ébredtem, mint szoktam, vidáman, jól ki is aludtam magam, semmi sem indokolta azt, hogy kiborultam. Bár, így utólag van egy sanda gyanúm, úgyhogy biztosan igaz, hogy mindig megbújik valamilyen ok a kiborulásunk előtt. Ezért óvatosnak kell lennünk minden percben. A könyvben azután olvastam az akaraterőről, és megértettem, hogy összeadódhatnak olyan impulzusok, amik eleve rossz hatással voltak ránk korábban.
Amikor dolgozunk, akkor ugye energiát használunk fel. De ez az energiánk véges, így egy idő után kimerülhetünk, ha nem vigyázunk magunkra. Ha ilyen megerőltető munka után még van némi teendőnk, amit feltétlen meg kell csinálni, akkor már feltételezhetjük, hogy nem leszünk benne olyan produktívak, mint előtte voltunk, mert elhasználtuk már az energiánk jó részét. Ha időben kapcsolunk, kivédhető egy kimerülés, de nagyon sokszor kénytelenek vagyunk túldolgozni magunkat, viszont ilyenkor már bele kell kalkulálni azt, hogy az energiánk apad, és csak félgőzzel tudunk teljesíteni. A nap végére totálisan el is fáradunk, és ekkor szokott az előjönni, hogy aki fogyókúrázik, ő mindent felfal, amit csak talál a hűtőben. Egyszerűen már nem tud ellenállni a kísértésnek. És itt még talán nincs is vége a kálváriánknak, mert belemehetünk veszekedésekbe, megihatunk véletlenül egy-két üveg sört, amit már nem kellene, vagy hirtelen rákiabálunk a gyermekünkre minden ok nélkül. Ha még időben felismerjük azt, hogy nincsenek kötélből az idegeink, akkor még a józan ész határain belül vagyunk képesek gondolkodni. Ha kimerültek vagyunk már, akkor nem szabad semmilyen fontos dologban döntenünk. Meg kell várni a holnapot vagy a következő órát, hogy lecsillapodjunk, hogy jól kipihenjük magunkat.
Olyan is előfordul, hogy már régen felhasználtuk a fennálló energiánk jó részét, már haladunk a kimerülés felé, de valami új lendületet tud adni. Jó hírt kapunk, vagy lehetőségünk van pihenni tíz-húsz percet, vagy új ötletünk születik, ami felvillanyoz, és ilyenkor újult erővel tudunk munkálkodni, van ösztönzőerőnk, van még bennünk egy kis láng, amit újra lehet éleszteni. Mindig van tartalékerőnk, de nagyon óvatosan kell már ilyenkor kezelni ezt, hogy tényleg arra fordítsuk, amire szükséges, mert különben hamarabb kifáradunk, mint szeretnénk. Természetesen bocsánatot kértem én is a reggeli ostobaságomért, és tanultam is belőle. Nagyon sokszor nem is sejtjük, hogy bizony stresszes helyzetnek vagyunk kitéve. A stressz nagyon kis sunyi alattomos módon lesi az áldozatát. Mindig hátbatámad, még akkor is, ha tudomásunk van róla. Hogy ne essünk áldozatul, mindig kontroll alatt kell tartanunk az elménket, mert a hirtelen elsült rossz mondatokkal később már nem fogunk tudni mit kezdeni. És ugye nem mindig intézhetjük el azzal, hogy sajnálom, vagy ne haragudj, a helyes hozzáállás az, ha úgy viselkedünk ahogy kell és ahogy illik is. A nap végére azért nekem is jól alakult a napom, de még sokáig fog foglalkoztatni a kérdés, hogy mitől is változik meg a hangulatunk olyan hirtelen?
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek