Persze egy hangulatzavar nem fog válogatni, nem fogja azt kérdezni, hogy most éppen jöhet-e vagy sem, és mindig a lehető legrosszabbkor kopog be az ajtónkon. Nem kérdezi, hogy szabad-e bejönnie vagy sem, egyszerűen betolakodik az életünkbe. Régen voltam már rosszkedvű, szerencsére, de azért tudom, hogy bármikor lecsaphat rám is, akármilyen szépen élem is most az életemet. Számítani kell rá, felkészültnek kell lenni, és tudni kell, hogy milyen fegyvereket vethetünk be ellene.
Ha süt a nap, én nemigen vagyok rosszkedvű, minden bánatomat elfújja ilyenkor a szél, örülök minden egyes szépséges pillanatnak az életemben. Azt már tudom, hogy nem véd meg semmisem attól, hogyha a depresszió bármelyik változata is szeretne rám támadni, de azt is tudom, hogy vannak rejtett tartalékaim ellene. Bármikor képes vagyok dalra fakadni, énekelni egy jót, és bármilyen helyzetben vagyok, már tudok nyugalmat parancsolni magamnak. Ezt a sok-sok év alatt sikerült jól elsajátítanom, mert ilyenkor mindig valami szépre gondolok, ami történt velem a napokban. Ha végképp nem segít semmi, viccesen el szoktam terelni a figyelmemet, mert rájöttem, hogy egy leragadt sémánál vagyok, amikor beleragadok a betegségembe. Már-már gyanúsan optimista a helyzetem, régebben mindig ilyenkor történtek rossz dolgok, amikor egyáltalán nem számítottam rá. A depresszió sajátja egyébként is az, hogy véletlenszerűen támad, hirtelen, és pont akkor, amikor a legjobb kedved van. (vagy lehet, épp azért alakul ki, ugye, a túlfokozott hangulattól). Épp ezért mindenben tudni kell mértéket tartani. A jókedvünk is elmehet olyan irányba, ami már esetleg káros az egészségünkre nézve. Nehéz parancsolni ilyenkor a kedvünknek, de a saját egészségünk mindig fontosabb kell, hogy legyen.
Azután itt van a szociális fóbia. Ezzel sajnos túl sokat nem tudok kezdeni, ezt úgy ahogy van, el kell fogadjam és amilyen módon tudom kezelni, azt kell alapul vennem. Nincs mit szépíteni rajta, ezzel nem tudtam zöldágra vergődni még, de azért nem adom fel a harcot ellene. Hogy mit tudnék többet csinálni? Azt hiszem, többet kellene az emberek közé mennem, de az életvitelem miatt ezt még nemigen tudtam jól megoldani. Már az sokat segítene, ha többet tudnék sétálni, meg társaságba járni, de ez utóbbira most alig van esélyem. Módosításokkal, új tervekkel lehet javítani rajta, egyszerűen meg kell ragadni minden lehetőséget, és komfortzónán kívüli célokat kell beillesztenem az életembe. Csak ez a járható út, nincs mese! Az alapbetegségem, a skizofrénia, ez most elég nyugiban van, és ezt nagyon megköszönöm neki, mert ez a legrosszabb, amit kezelni tudok, ha egyszer beindul. Ez ellen semmilyen jó fegyvert nem tudtam kidolgozni, csupán azt, hogy ne vegyek mindent a lelkemre. Ha ez így megy minden nap, akkor jól vagyok, de ha véletlenül valami kizökkent a rendes kerékvágásból, akkor nincs menekvés, túl kell élni a lehetetlent. Pedig én már annak vagyok a mondója, hogy minden betegséget le tudunk győzni, ha kellően képzettek vagyunk belőle és meg is teszünk mindent azért, hogy gyógyuljunk. Sok minden függ sokszor a táplálkozásunktól, az alvásminőségünktől, attól, hogy mozgunk-e eleget, és hogy milyen stresszes életet élünk. Ezek egyenként is tudnak segíteni, de ha mindenben megtaláljuk az optimális mértéket, akkor együtt világmegváltó dolgot tudnak tenni értünk. Ezt hívják ugye totális életmódváltásnak, ami nekem így együtt még nem mindig megy, de apait-anyait beleadok abba, hogy sikerüljön egyszer majd végre a végére jutnom. Azután itt volt még régebben a pánikbetegségem is, amiből azt hiszem, sikerült kigyógyulnom, egyáltalán nem fedezek fel magamon ilyen tüneteket, ami ezt bizonyítaná, hogy még mindig küzdeni kell ellene. Voltak még kisebb-nagyobb mellékbetegségeim is, amiket kivizsgálással sikerült megfékezni még korábban, úgyhogy nagy bizalommal írtam meg a címben a biztató mondatot, miszerint ilyen szép időben nem szabad rosszkedvűnek lenni. :) Ezt a ragyogó időt a tavasz hozta el nekünk most, köszönjük is meg neki sok szeretettel. Hallgassunk meg ezért egy jó kis dalt, nehogy másképp alakuljon ez a szép tavaszi napunk. :)
Utolsó kommentek