"az élet nem mindig habos torta..."

Akárki akármit mond, a vasárnapoknak mindig megvan a maga külön bája. Lehet lustálkodni, lazulni kicsit, és tulajdonképpen azt csinálunk, amit csak akarunk, senki nem akadályoz meg minket ebben. Élvezd te is a csodás vasárnap hatását! :)

Már több bejegyzésben beszélgettünk arról, hogy mi a helyes lépés, amikor másképpen értelmezik azt, amit írsz vagy amit mondasz. Mégis mindig belefutunk a csapdába, amiből nehéz kimászni. Mi történik és mit tudsz tenni, ha mégis megtörténik ilyesmi?

Ha a családodra gondolsz, legelőször biztosan az otthon melege jut eszedbe és az a sok-sok szeretet, amit innen merítesz minden áldott nap. Az az érzés, hogy jó legyen hazaérni a munkából, megpihenni, átölelni a kedvesedet, a gyermekeidet, és a biztonság, amit a családi fészek biztosít számodra, felülmúlhatatlan.

Most még elég "korán" van ahhoz, hogy a mai napba beleférjen még egy bejegyzés. Lehet, mire a végére érek, már holnap lesz. Azért biztosan nem, mert folyamatosan tanulok fogalmazni, helyesen írni, így remélem, hogy kevés hibával megúszom. Beszéljünk egy kicsit rólam, hogyan is jutottam el idáig, ahol most tartok.

Sose törődj a múltaddal, ha az épp rosszulesik neked. Nem szabad hagyni elhatalmasodni a csúnya rossz gondolatainkat. Persze könnyű másnak azt mondani, hogy - lépjél túl a múltadon és keresd meg a helyed az életben -,  nem megy az úgy, ahogy azt elképzeljük.

Ma van az ősz első napja, hát, vége lett a nyárnak hivatalosan is, nincs mit tenni ellene. De épp egy hétvége köszönt ránk, sőt benne is vagyunk már a közepében. Van, aki már vígan bulizik, van, aki könnyed olvasmányt keres magának most estére, én javaslom, hogy less bele ebbe a blogba, mert nem másról lesz szó, mint a szerelemről.

Szeretem a lovakat, a kis pacikat, mert olyan szélsebesen tudnak száguldani, és azért is szeretem őket, mert szépek, méltóságuk van, és ha a lovas azt szeretné, azt csinálják, amit ő akar. Hogy mi emberek mióta szeretünk száguldani, nem tudom, de már nagyon régóta. Ha nagyon átvitt értelemben gondolkodnék, az egész életünket végigszáguldjuk, főleg a mostani időket figyelembe véve. Jó ez nekünk vagy sem?!

Kezdek magamhoz térni, újra a régi önmagam vagyok, sikerült kizárni a negatív érzelmeket, amikről írtam előzőleg. Olyan jó visszatérni egy nyugodt világba, ahol nem zavar semmi, mindenkivel tudok törődni, és önmagamra is tudok elég időt szánni. És ezt most leginkább egyedül értem el, ez benne a szép.

A fogyiblogomban már ajánlottam neked egy könyvet, amit Cameron Diaz írt, (A test könyve), de most egy másik könyvére szeretném felhívni a figyelmedet. Cameron Diaz A hosszú élet könyve című művében nem kisebb feladatra vállalkozik, mint megmutatja, hogyan is öregszünk, várjuk-e az idős kort, és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy az erőnk és fiatalos szemléletünk is megmaradjon. Olvasd szeretettel!

"Tudtam! Tudtam! Csak nem sejtettem!" :) - valahogy így szólt ez akkoriban az egyik filmben, már nagyon régen láttam. Én is pont így jártam, éreztem én, hogy nem lesz ennek jó vége, sejtettem titokban, de no, azért mégis bízik az ember lánya mindenben, amikor már szalad fűhöz-fához, csakhogy ne történjen semmi baj.