Ma van az ősz első napja, hát, vége lett a nyárnak hivatalosan is, nincs mit tenni ellene. De épp egy hétvége köszönt ránk, sőt benne is vagyunk már a közepében. Van, aki már vígan bulizik, van, aki könnyed olvasmányt keres magának most estére, én javaslom, hogy less bele ebbe a blogba, mert nem másról lesz szó, mint a szerelemről.
Mit csinálsz, ha valaki elrabolja a szíved? Csakúgy, hirtelen, teljesen váratlanul? Nem tudom, de valószínű, hogy a szíved nagyot dobban, és majd kiugrassz a bőrödből. És ez teljesen természetes, senki sem tudna mást tenni ilyen helyzetben. A szerelem bizony elcsábít, és nem is tiltakozunk ellene, mert épp azt teszi velünk, amire már hónapok óta vártunk. Megbizserget, elvonja a gondolatainkat, jókedvre derít, és bolondosabbnál bolondosabb dolgokat csinálunk, épp úgy, mint akinek nincs meg a józan esze. Kellenek az ilyen bohókás pillanatok az életünkben, kell a szerelem, kell a szívünknek az a kis bizsergés.
Amikor még tini lány voltam, sok kedvenc együttesem volt, velük nőttünk fel, ők voltak a példaképeink, és mint ilyenkor lenni szokott, fülig szerelmesek voltunk a leghíresebb és leghelyesebb srácba a bandából, az együttes vezéregyéniségébe. Mindenünk volt a romantika, szép hosszúra növesztettük a hajunkat, csinosan öltöztünk, és sokat táncoltunk, sok-sok zenét hallgattunk. De tanultunk is rendesen, ebben sem volt hiba, viszont amikor egy helyes srác csakúgy elrabolta a szívünket, nem volt mit tenni, szerelembe estünk. De ezek mind olyan plátói szerelmek voltak, mert általában az a bizonyos helyes srác már járt valakivel, ám a mi szívünk rabul lett ejtve, és sok-sok idő kellett, mire újra magunkhoz tértünk.
De vajon te mit csinálsz most, ha valaki elrabolja a szíved? Most más időket élünk, én sem vagyok már tini, de ha belegondolok, a helyzet ilyen téren mit sem változott, esetleg szabadabb lett minden, több mindent megengedhetünk magunknak, mint mi akkor régebben. A szerelemnek semmi sem szab határt, nincs az a szó vagy tett, amivel meg lehetne ezt az érzést változtatni. A szerelem mindent visz, mindent elsöpör az útjából, és akár plátói, akár nem, szépségesen csodálatos érzés ez nekünk az biztos. Tart ameddig tart, általában örökké. :)
A boldogságunk általában mindig is rajtunk múlik, úgyhogy a szerelmet sohase hagyjuk ki az életünkből. Szeressünk teljes szívvel, adjuk át magunkat a szép érzéseknek, és érezzük át a csodát, ami épp megtörténik velünk. Hallgass meg egy szép dalt, és nyugodtan ess szerelembe, ha épp valaki el szeretné rabolni a szíved! :)
Utolsó kommentek