Már több bejegyzésben beszélgettünk arról, hogy mi a helyes lépés, amikor másképpen értelmezik azt, amit írsz vagy amit mondasz. Mégis mindig belefutunk a csapdába, amiből nehéz kimászni. Mi történik és mit tudsz tenni, ha mégis megtörténik ilyesmi?
Lehet, te látod túl borúsnak a helyzetet, ami nem is az, csak épp te nem vagy jó passzban, ezért hiszed, hogy akaratodon kívül megbántottál valakit vagy valakiket. Ha így gondolod, lépj egyet hátra (gondolatban), és nézd távolabbról ugyanazt a helyzetet, hátha észreveszed, nem is volt az baklövés, amit mondtál, csak túlmisztifikálod a történteket. Mindig is lesz olyan helyzet, olyan szituáció, amikor tévedünk, nem úgy sül el az amit mondunk, mint azt elsőre gondoltuk, hogy helyes lesz. Ha mégis tényleg belefutottál ebbe a csapdába, ne erőltess semmit, ha túl nagy a baj, azt úgyis érzed, ekkor kérj bocsánatot, de próbáld látni a problémát a társad szemszögéből. Megsértetted, vagy csak te hiszed ezt? Az idő és a tények úgyis mindig meghozzák a döntést, ha te voltál a hibás, nincs mit szépíteni, szépen el kell fogadni a társad viszonyulását hozzá. Ha csak azt hiszed, hogy talán olyasmit tettél, amit nem illett volna, akkor várj, csillapodj le, mert lehet, most még nem tudod jól felmérni a helyzet súlyát. Vannak a nyelvünkben olyan kétértelmű szavak, amiket tényleg csak a hangsúly vagy az arckifejezés vagy a gesztusunk árul el a legjobban, ezért kell folyamatosan kontroll alatt tartani ezeket a szavakat, és tudni kell, hogy mikor mit mondhatunk, mikor mit ejthetünk ki a szánkon. Ha nagyon nagy a baj, és tényleg félreértették, amit mondtál, húzódj vissza, vagy ha tudod, beszéld meg a dolgot. Nincs is annál rosszabb, mint amikor két ember azért haragszik meg egymásra, mert olyasmi történt, amit nem tudtak tisztázni egymással.
Könnyű persze mindig azt mondani, hogy számolj háromig, mielőtt megszólalsz, ez a gyakorlatban nem mindig működik jól. Nem tudjuk, hogy a másik ember fejében mi játszódik le, milyen emlékeket idéz fel, amit hallott, azt csak ő maga tudja a helyére rakni, és megértés is van a világon, lehet, hogy csak te képzeled, hogy bármi rossz történt. Ha végképp nem tudod eldönteni mit tegyél ilyen helyzetekben, vonulj vissza, és meglátod, hogy minden mindig megoldódik egyszer, és nem lesz semmi baj. Ha nagyon rosszul sült el mégis, ami történt, várd meg, hogy az idő megoldja a gondodat, és ne búslakodj miatta többet. Megtörtént, nincs mit tenni, el kell fogadni a vele járó eseményeket. Egy problémán ötször vagy még többször emészteni magadat nem szabad, tanulj belőle, és igyekezz legközelebb helyesebben szólni vagy cselekedni. Nem fog fenekestől felfordulni az életed, ha néha belefutsz ilyen csapdákba, el kell tudni fogadni, hogy - such is life! (ilyen az élet!) -, és menni kell tovább az úton, amit a jó sorsunk kiszabott nekünk. De nem szabad vélt vagy valós gondolatokon órákig, napokig rágódni, mert akkor semmi másra nem lesz időd, semmi mást nem fogsz tudni tenni. Legyél figyelmes, jóindulatú, illedelmes, udvarias, kedves, mert így elkerülheted az imént említett nagyobb "katasztrófákat". Egymás mellett élünk, óhatatlanul is előfordulnak téves helyzetek, amiket jó ha tisztázunk, mert csak ekkor kapunk tiszta képet a szituációról. Ezért jó az időnkénti önvizsgálat, amikor is megbeszéled önmagaddal, hogy hányadán is állsz most az életeddel. Javítsd ki az elrontott tetteidet, s máris könnyebb lesz a lelked, és mehetsz tovább az utadon.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek