"az élet nem mindig habos torta..."

Van, amikor egy szó vagy mondat késztet arra, hogy írjak a blogba, van, amikor csak úgy jön az ihlet, van, amikor hallok egy zenét a rádióban és azt gondolom, ezt meg kell osztanom veled. 

Sokszor nem ismerjük ki magunkat az érzelmeink között. Persze azt tudjuk, ha vidámak vagyunk, akkor határtalan a jókedvünk, és ha szomorúak vagyunk, akkor minden rosszulesik és nem tudunk megbékélni semmivel.

Van, mikor eluralkodik rajtunk a szenvedély, például a játékszenvedély, és csak a játéknak élünk, azzal foglalkozunk, nem törődünk semmi mással, főleg nem azzal, amivel tényleg kellene törődnünk.

Vannak helyzetek, amikor totál összezavarodom, és nem tudok ezzel most egyelőre mit kezdeni. Olyan vészhelyzetek alakulnak ki, amikor már a zavartság szinte megbénítja az életemet. 

Miért vagyunk olykor olyan makacsok, hogy egy kukkot sem tudunk kimondani, pedig annyira szeretnénk?! Nem kerülne nagy erőfeszítésbe, ha bevallanánk, most épp mi voltunk a hibásak, vagy helyre szeretnénk hozni a félreértett szavainkat.

És! Milyen érzéssel kelsz fel reggel? - már elég késő van, hogy feltehessem ezt a két kérdést, mert egymást befolyásolják és irányítják is. 

...de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni." (Hérakleitosz). - olvashatod a citatum.hu oldalán ezt az idézetet, ami tulajdonképpen a hitvallásunk is lehet, annyira igaz és annyira találó.

Az, hogy milyen természetünk van, lehet, örököltük is a szüleinktől, de jórészt tudjuk befolyásolni és nevelni is tudjuk magunkat, hogy minél szelídebbek, és egyszerűen természetesek legyünk.

Sokszor gondolkodom, hogy azért van olyan rossz állapotban az emberi szervezetünk néha, mert nem tudja megkapni a szükséges vitaminokat, az életerőhöz szükséges feltételek nincsenek biztosítva? Miért kerül olyan sokba egy egészséges test fenntartása, és mit kell ehhez tennünk, hogy másképp is lehessen?

Emlékezzél vissza az időben, mondjuk úgy öt vagy tíz vagy akár 40 évet is, amikor még 18 éves voltál, mit csináltál a nagy szabadságodban? Fel tudod-e eleveníteni azokat a boldogságos pillanatokat, amik akkor értek téged?