Amikor megfigyelsz valamit, arra összpontosítasz, minden idegszáladdal azon vagy, hogy jól elsajátítsd a megfigyelt dolgot. Ha nem figyelsz eléggé, lehet, nem is rögzül a memóriádban amit szeretnél a magadévá tenni. Egyszerűen nem rögzül, így nem alakul ki belőle emlékkép sem, ezért később fel sem tudod idézni magadnak.
Ha valamit tanulsz, vagy csak meg akarod jegyezni magadnak, mindenképpen a figyelem a legfontosabb tényező, oda kell figyelned rá és ahogy ráfókuszálsz, egyszeriben tudatosul, amit látsz, és így meg is tudod jegyezni amikor például verset tanulsz, meg tudod jegyezni az egymást követő mondatokat, sőt, még az érzéseket is a magadévá tudod tenni. Próbáld csak ki! Egyszer csakúgy minden odafigyelés nélkül olvass el egy oldalt egy könyvből, majd egy másik oldalt úgy, hogy megpróbálsz tökéletesen figyelni a szavakra, a mondanivalóra. Biztos vagyok benne, hogy az első oldal nem rögzült a tudatodban, képzeletben egészen máshol jártál, és nem fogod tudni felidézni az olvasottakat. A másik oldalt amikor olvasod, saját akaratodból is figyelmezteted magad, hogy ezt meg szeretnéd jegyezni, mert fontos a számodra, érdekel, és törődsz is azzal, hogy a figyelmed folyamatos legyen. Ebben az esetben lényegesen több információ jut el az agyadba, nem jár máshol a figyelmed, összpontosítasz, és később is emlékezni fogsz arra, amit azon az oldalon olvastál. Így alakulnak ki az emlékeink. Ezek azonban el is tűnhetnek a memóriádból, ha nem idézed fel gyakorta őket, elfelejted amit tanultál, ha nem ismételgeted például azt a verset, ami neked nagyon tetszett.
Amikor nyelvet tanulok, a bonyolult mondatokat csak akkor fogom megérteni, és megjegyezni, tanulni belőle, ha a figyelmemet ráirányítom arra az öt-tíz percre, amíg elolvasom, megértem, lefordítom, és megpróbálom kicsit később minden segítség nélkül visszaidézni a tanultakat magamnak. Amin csak keresztülnézek, ami nem ragadja meg a tekintetemet, arra nem is figyelek eléggé, és hiába is próbálok olyasmibe menekülni, hogy az agyunk szelektál, és kiszűri a lényegtelen gondolatokat, ez csak kifogás arra nézve, hogy nemtörődöm voltam és nem akaródzott megfigyelnem valamit.
Ha nem törődsz a memóriáddal, mert ugye minden információt itt tárol az agyad, akkor ahogy idősebb leszel, egyre kevesebb régi emléket tudsz majd felidézni magadnak. Amikor kirándulni mész vagy városnézésre adod a fejed, akkor is szinte magadba szívod azt a sok információt, azokat az ingereket, amik érnek közben téged. Sokáig fogsz emlékezni egy pillangóra, amivel a réten találkoztál, mert szép volt, tetszett neked, figyeltél rá és örömet szerzett neked. Vagy egy szép épület képe megragad téged a város közepén, megfigyeled milyen csodás az összhatás, és mivel tetszik neked, ezért elraktározódik ez az emlékképekben, rögzül és még évek múlva is remek élményt nyújt neked, ha rágondolsz. És mindezt csupán a figyelmednek, a jó megfigyelőképességednek köszönheted.
Ha elég kíváncsi vagy a környezetedre és úgy egyébként is mindenre, akkor valószínű, hogy sok minden érdekel és szeretsz figyelmet szentelni bizonyos dolgoknak. Aki szívesen tanul, aki szeret nézelődni és megfigyelni, ő sokáig élvezheti a memóriája épségét. Mindent az agyunk irányít. Még a szívünk dobbanását is. Ezért nem mindegy, hogyan is bánunk az agyunkkal, és teszünk-e lépéseket, hogy fejlesszük a gondolkodásunkat, a megfigyelőképességünket. Mától legyél egy kicsit tudatosabb, és direkt figyelj meg olyan dolgokat, amik eddig nem érdekeltek. Lehet, felfedezel bennük érdekességet, és még többet tudsz meg a világról. Azt olvastam, ha jól működik az agyunk, minden más rendben lesz. Higgyünk ebben, próbálgassunk ki különböző dolgokat, s figyeljük meg milyen hatást váltanak ki ezek belőlünk. :)
Hallgass meg egy dalt, s figyeld meg, hogy tetszett-e első hallásra, és később vajon fel tudod-e idézni magadnak a dallamát vagy a szövegét? :)
Utolsó kommentek