"az élet nem mindig habos torta..."

Az édesanyám mindig azt mondta, hogy aki unatkozik, ő nem tudja elfoglalni magát valamivel, és a tevékeny életmód tudja csak átlendíteni a holtponton. Mindig eszembe jut ez a gondolat, ez a megállapítás, amikor gyengébbnek érzem magam. 

Amikor valamiért beléd hasít a fájdalom, mit tudsz tenni? Szerető szívedbe hasít az érzés, az az érzés, amit egyáltalán nem kívántál magadnak, de másnak sem. Hová tudsz ilyenkor menekülni? Egyáltalán van-e lehetőséged elmenekülni a szívfájdalom elől?

Már írtam egy bejegyzést korábban arról, hogy nagyon közel járok a cukorbetegséghez. Még nem vagyok cukorbeteg, de nagyon-nagyon közel járok hozzá. Az előbbi bejegyzésben is azt ecseteltem, hogy nem tanulunk a hibáinkból.

Amikor valami fájdalmat okoz nekünk, elkezdünk ehhez a fájdalomhoz ragaszkodni, nem tudunk túljutni rajta. Ezen meditálunk egész nap, minden gondolatunkat csak a fájdalmas sérülések töltik ki.

Sokszor nem tudjuk mi bajunk is van, elhagy az erőnk, s nem tudjuk ezt mire vélni. Az egész napos tevékenykedésben kifáradunk, este már alig élünk, nincs semmihez sem kedvünk.

Ha feszült vagy, ne mindig másban keresd az okát! Ez saját tapasztalat, hogy figyelem magam, és amikor feszültséget érzek, igyekszem rájönni az okára minél hamarabb. Legtöbbször, sőt, szinte mindig az szokott lenni, hogy én magam vagyok túl ingerült, és ezért okolok más valamit azért, mert éppen nem vagyok jelenleg a toppon.

Hiszed-e, hogy bármilyen csodálatos dolog megtörténhet az életedben, még akkor is, ha néha ebben kicsit kételkedsz? Amikor szomorú vagy, nem nagyon lehet téged megvigasztalni, nincs az az ember, aki el tudná oszlatni a bánatodat. De hiszed-e, hogy létezik az a pillanat, amikor egycsapásra jókedvre derülsz, és nincs is ami megbolygathatná ezt a csodás érzést? Ilyenkor határtalan a jókedved, és mindennek örülsz, amivel csak találkozol utad során.

Nagyon sok beteg ember él a földön, én is közéjük tartozom, és a legfőbb kívánságunk ugye az, hogy egészségesek legyünk minél hamarabb. 

Hú, de felébredtem megint most éjjel, van mikor a bioritmusom nem mutatja, hogyan vagyok. Lehet, épp egy kritikus nap kellős közepén, úgyhogy csak óvatosan maradok fent, de hamar is van ma az ébresztő. Gyere, ha te sem tudsz aludni most, gondolkodjunk együtt a világ dolgairól, mi a jó benne és miben kellene változtatás.

Szerintem ma is meg fog dőlni a meleg rekord. Jön a tavasz! :) Tárd ki az ajtódat, nyisd ki az ablakodat, engedd be a februári tavasz friss levegőjét! Ne zárkózz be, ma mindenképpen érdemes kint lenni a szabadban.