Amikor valamiért beléd hasít a fájdalom, mit tudsz tenni? Szerető szívedbe hasít az érzés, az az érzés, amit egyáltalán nem kívántál magadnak, de másnak sem. Hová tudsz ilyenkor menekülni? Egyáltalán van-e lehetőséged elmenekülni a szívfájdalom elől?
A fájdalom olyan kínzó érzés, hogy a pokolba kívánnánk sokszor, és nem tudunk csak úgy egykettőre megszabadulni tőle. A lelkünk romokban hever, a szívünk száz sebből vérzik, a könnyeiddel küszködsz, és megoldást vársz a kérdésre, hogy miért is érzel most épp így, ki vagy mi okozta ezt a szörnyű kibírhatatlan fájdalmat? - Bizony, nagyon-nagyon sokszor éreztem én is így, átéltem a kegyetlen fájdalom minden másodpercét, és valóban nem tudtam, hogy valaha meg tudok-e szabadulni tőle. Most, amikor már sok mindent feldolgoztam az érzéseimből, még most is kísért, és ezért vannak alvászavaraim is néha, felcserélődik a nappal az éjszakával. Borzalmas átélni, borzalmas végigküzdeni azt az időt, amíg valamennyire enyhül vagy elmúlik talán. Mit tudtam tenni ilyen zavart helyzetben? Hát, nem sokat, nagyon sokszor a Jóisten segített, véletlenszerűen hirtelen jobbra fordult minden, de az emléke az mindig kísért még most is. Sokszor gondolkodom a régi sérelmeknek hitt gondolataimon, azokon, amik elindították a lavinát, amikor is olyan szörnyen éreztem magam, mint akit elhagyott az édesanyja és mindenki a világon. Te mit tudsz tenni, ha beléd hasít a szörnyű fájdalom? Elmenekülsz vagy szembeszállsz a kínzó érzéssel? Sokszor kővé válunk, kővé meredünk, mert nem vagyunk felkészülve hasonló nagy próbatételre.
Ezután is lesznek kínzó fájdalmaink az életünkben, nem tudjuk kivédeni a sors véletlen szeszélyét. Át kell élnünk, meg kell vívnunk a magunk saját kis csatáját a kegyetlen fájdalommal szemben. És ami rossz még benne, hogy gyorsan fel is kellene dolgoznunk magunkban ezeket a fájdalmas érzéseket, hogy beengedhessük azt a sok jót és szépet az életünkbe, amiért szeretünk élni, amiért boldogan hajtjuk a párnára a fejünket, mikor aludni térünk. Nem mindent tudunk feldolgozni, mindig maradnak tüskék bennünk, főleg, ha úgy érezzük, hogy nem mi voltunk az oka ezeknek a félreértéseknek. Valamit másképp kellett volna csinálnunk, valahol máshol kellett volna lennünk abban a fájós pillanatban. Az ember mindig küzd és bízva bízik, sosem adja fel a küzdelmet, mindig szembeszáll a rossz érzésekkel, és addig harcol, amíg ő győzedelmeskedik végül. Sose térj úgy nyugovóra, hogy benned van még a fájdalom. Le kell gyűrni, addig kell toszogatni magunktól, amíg magától sarkon fordul és végre békén hagy minket. Csak akkor menj nyugodt szívvel aludni, ha végleg elűzted a mai napra a fájdalmas emlékeket a tudatodból. Csak ekkor lesz nyugodt és békés álmod.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek