@Funny things: Szia! :) Nem baj, mindenki másképp éli meg.

Bejegyzés: Tavaszváró (-hívogató)

@Én vagyok a fackalap alien: Szia! :) Én azon a véleményen vagyok, hogy minden rosszat, ami fáj, próbáljuk meg elengedni, ne gyötörjük magunkat fájó érzésekkel. Ami jót tapasztalunk magunk körül, azt pedig próbáljuk meg megtartani, gyarapítani. Ami gyötör, attól meg kell szabadulni olyan hamar, amilyen hamar csak tudunk, hiszen a kárunkra van, ártalmas és semmilyen hasznot nem profitálunk belőle.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Aztán nem én vagyok az egyedüli ebben a légkörben, és az meg megint egy érdekes kérdés, hogy hányadik szintű halmozott elmebetegség kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen légkört alakítson ki maga körül, mekkora beteges ego kell, ami az ilyen négy fal közötti szégyenérzetet elviselvi a társadalmi simogatásokért cserébe, ahol nem a felelősség/ kötelesség a lényeg, hanem az egoista főkolompost is (a háta mögött alkalomadtán) megszégyenítő szó szerinti trófeagyűjtemény, ahol a trófea is trófeát akar, tárgyakat úgy, hogy a kupleráj eméssze el az idővel karöltve, legyen kaja, ami megrohad és a szemetesbe kerül. Egy hely, ahol mindenki és minden trófea, használati tárgy, kacat, ami arra való, hogyha nem tökéletes, vadiúj (élményileg legalábbis), aznapi friss, hogy szarba se nézve megrohadjon észrevétlenül, ahol full csórók önkontroll nélkül úgy költekeznének, mintha a felső 10000-ben lennének.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Miért szoktam én lenni az elmebeteg:

a., foglalkozok valamivel (de azzal én ne foglalkozzak-szokták mondani) és:
komolyan kérdezem (akkor gonosz és félelmetes köcsög vagyok)
úgy kérdezem, mintha hülye lennék (akkor hülye vagyok és akkor már egyből egy kicsit elmebeteg is magától értetődően ugye)
kiejtem a kérdést csak úgy a la natúr, aztán vagy viccesre sikerül (akkor hülye elmebeteg vagyok), vagy nem (naná, hogy elmebeteg vagyok)
próbálok vicces-jópofi lenni, hátha ez segít, elvégre ahogy elnézek pár párbeszédet néha, el szokták tűrni várni a jópofi műmájerkedést-azzal sem lehet megváltoztatni a rólam alkotott véleményt, de legalább ilyenkor pluszban még én is hülyének nézem magam.

b., nem foglalkozok dolgokkal
valami mást csinálok, akkor szerintem eszképista gyáva sajtkukac vagyok
ha telefont nyomkodok, olvasok, tuti én vagyok a faszfej elmebeteg, aki még szarik is mindenre
ülök és nézek ki a fejemből, hogy ne legyen baj, hogy esetleg milyen gesztusaim vannak stb. amitől úgy nézek ki mint egy elmebeteg, de ha meg ülök és nézek ki, mint egy kataton hülye, akkor azért elmebeteg.

Szóval minden baj, és úgy látom, hogy az egyetlen, ami mindenki örömére válna, ha egy kívánságteljesítő dzsin lennék, aki fogja és elpárolog. Csak itt az a bökkenő, hogy a ghostingolásnak is negatív megítélése van. Szerintem nem vagyok elmebeteg (de igen, csak mert a beismerés az épelméjűség egyetlen mutatója, mert ha valaki tagadná, akkor tuti elmebeteg, mint egy vízpróba, amibe illik beledögölni), mert tisztában vagyok a valósággal, ami azt jelenti, hogy egyeseknek az a ki nem momdott vágya, hogy dögöljek meg, tűnjek el, csak a pofámat ne kelljen látni, mert a lényeg, mindenki vakarászhassa a seggét és málészájjal tengjen lengjen vagy nyomkodhassa a telefont és leszarhasson mindent, és senki ne szóljon egy szót sem, mert a tányér elmosogatja magát, a csokipapír is kiviszi magát a kukába, vagy belerepül, nem tudom, de szerintem ez egyesek személyiséghibája azt akarni, hogy aki nem akar láthatalan szellemcsicska lenni, az tűnjön el.

Az lenne nekem a legnagyobb lelkinyugalom, hogy hagyna békén mindenki akár a ki nem mondott véleményével, mert úgyis látszik.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

És ez gyakori eset, nem tudom eldönteni, hogy minden fürdés után a dugó eltávolítja magát, vagy jön egy magamfajta alien és a kád szélire emeli a csészealj sugarával, vagy ez valami gomba és bacilusélesztési módszer, így készül a kovász vagy mi? Szóval én lennék-e az elmebeteg büdös paraszt vagy esetleg valaki hajlandó lenne elismerni a tényt, hogy ha én elmebeteg büdös paraszt vagyok, az még nem zárja ki a lehetőséget, hogy más is lehet az attól még?

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Szia!

Tényleg a lelkem nyugalma a legfontosabb és szégyenkezve vágyom a remetelétre, dehát az sem olyan könnyű. Fontos, hogy higgadt maradjak egy olyan szituációban, ahol négy dolog közül kell döntenem:
Nem eresztem le mások betyárkörtés fürdővizét a kádból, sőt mi több hagyom hogy a mosógép is belenyomja a szutykát.
Nem indítok mosást, pedig rohadtul logikus és ideje is lenne, meg hát az nem egy rossz dolog, hogy mosva van.
Belenyúlok mások betyárkörtyés fürdővizébe a lelkinyugalom érdekében, csak egy kis undort és csicskaságérzést kell elviselni.
Szólok, le van eresztve gyorsan sietősen csak fogjam be mert tv-t kell nézni meg gyorsan fogjam be, tőlem elég volt egy kérdés is és ez már elviselhetetlen.

Utána még három dolgot kell eldönteni.
A fürdővìzben úszó fél fürdőszobakelléket otthagyom és azt is hagyom, hogy a mosógép tovább gyalázza szerencsétlen kellékeket az undimocskos vizével.
Kiszedem magam egy kis undor és csicskaságérzés közepette.
Megkérek rá valakit, aki úgy tesz, mintha nekem mostmár elég volna hülyeségeimből, már így is túl sokat kértem, ez túl sok volt és túl fárasztó. A hab a tortán, amikor megkérdezem, hogy az a pohár az most mi, mert ha esetleg fogmosó lenne, akkor aggódnék, hogy betyárkörtebacilusos lett, de én vagyok a hülye alien, hogy ezt én nem tudtam magamtól, de hogyan is tudnám, ha amúgy is emberfeletti kínokat élnek át egyesek kb. olyan fájdalmakkal, amiket szegény Dózsa György átélhetett, csak mert válaszolni kell.

Istenem, úgy szégyellem magam. Mit gondolsz kedves Riaria? Szerinted én vagyok totálisan elmebeteg vagy valaki más? Úgy gondolom valaki végre eldönthetné, mert gyötör a kín, hogy úgy érzem bizonyos helyzetekben félredobhatatlan a kötellességérzet, ugyanakkor szégyenteljesnek kéne tartsam, hogy vágyom egy erdőközepi fakunyhóra, ahol elbújhatnék a társadalom elől, és ez olyan frusztráló érzés.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

@Flegma nyanyák: Szia! Add át másoknak is a jókedvedet! Frenetikus hatása tud lenni. Én legalább is mindig próbálok átvenni egy kicsit mások boldog érzéseiből, ami nálam is kamatozik.

Bejegyzés: Tőled függ, mire használod az idődet.

"mondjuk fésülködéskor, vedd észre, milyen jó frizurát sikerült készítened a mai napra"
Az én frizurámat az éjjeli tupírmanó készíti xD

Bejegyzés: A tükör legyen a jóbarátod!

Szia!

Feldontad a napom, volt pár vicces mondat benne :)

Bejegyzés: A tükör legyen a jóbarátod!

@Hells pass: Nem úgy értettem, nem úgy szerettem volna írni, hogy azért szeressünk valakit, mert egyszer valamikor lehet, hogy szükségünk lesz a segítségére. Csak azt szerettem volna írni, hogy a szívünk mélyén érezzünk szeretetet, bizalmat a társunk felé, hiszen valamilyen szinten mindig egymásra vagyunk utalva. Nem kell elviselni senki "hülyeségét". Minden feltétel nélkül is lehet szeretni a másik embert.

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

@RiaRia:

"És nem csak azért, mert egyszer csak szükségünk lehet rájuk"
Ha haszonelvűen gondolkodnék a kapcsolatokban, olyan sok "barátom" lenne, amennyi azoknak van, akik haszonelvűen gondolkodnak. Nálam ha működik is ilyen szándék, az kimerül a szimbiózisban.
Szerintem nem kell bemutatni a jelenséget, mikor valaki hetekig ajvékol valami segítő infoért 500 ismerőssel a fészen...
Engem pl. minimum a nyugalom vagy a jó kapcsolatból származó érzelmi töltet mozgat. Ez a "szükség lesz valakire, ezért elviselem hülyeséget" egyszerűen nem is ment (volna). Nekem csak pozitív fílingre van szükségem pl. (jobban mondva inkább), de ahogy elnézem, ami eddig akadt, az csepp a tengerben. Közben pedig az is visszatart, hogy nincs is képem más életét terhelni a bajaimmal. És ki tudja mennyien vannak így ezzel.

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

@Hells pass: Hát, erre nem nagyon tudok mit mondani. Sokan mondják ilyenkor, hogy a barátait megválogathatja az ember, nem feltétlen kötelező olyan emberek társaságában lenni, akik idegesítenek minket valamiért. Szeretni meg valószínű, nem is tudjuk őket, de szerencsére mindig van választási lehetőségünk.

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

@Hells pass: Szia! Lehet, nem jól fogalmaztam, mindenki megérdemli, hogy jó szívvel legyünk felé, szeretettel forduljunk hozzá. És nem csak azért, mert egyszer csak szükségünk lehet rájuk, hanem mert értékes tulajdonságokat fedezhetünk fel bennük.

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

Végülis...Elég idő van az életben arra, hogy cserélgessük a különféle mindseteket. Szükséges némi papi szemlélet ahhoz, hogy a saját szellemi sötétségében vergődő, rosszindulatú egyéneknek elnézzem az életemre negatív hatással levő szemétségeit, hogy azt mondhassam, biztos van benne valami jó, csak szegénykém azért olyan hülye, mint a ...., mert elmebeteg, közepes mértékben értelmi stb. Na de erre meg nincs időm. Vannak, akik kb 10 év alatt semmit, vagy negatívan változtak és ez a kezdetben idegesítő, egy idő után fárasztó, lehangoló és megdöbbentő. És amikor úgy sunyiznak, hogy azt hiszik, nem veszem észre. Mit lehet ezen szeretni? Nem is vagyok hajlandó ezen szeretni semmit. Nem jár minden egyes valakinek szeretet és bizalom és kész.

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

Szia!

"és jóságos gondolatokat táplálunk minden egyes ember felé."

??????

"minden egyes"

??????

Bejegyzés: A legjobb, amit tehetünk életünkben...

@Bullshit splatters: Szia! Látom, hogy nem nyerte el a tetszésedet az, amit írtam. Nem kell haragudnod ezért, van ennél jobb olvasnivaló, belátom. Azért én is jobban örültem volna, ha egyik másik szavadat jobban meggondolod, mielőtt leírtad volna.

Bejegyzés: Amit nem akarunk látni, azzal biztosan szembetalálkozunk valahol.

@CukorCic: Köszi! :) Aludj jól!

Bejegyzés: Jó éjszakát! Szép álmokat! :)

@CukorCic: Szia! Köszi! Örülök, ha tetszik, olvasd gyakran a blogot! :) Én minden nap itt vagyok! :)

Bejegyzés: Figyelj a komfortérzésedre.

@pszabyna: Szia! Ha olvasod a blogot, tapasztalhatod, hogy sokat írok a betegségemről, és már ezen szeretnék változtatni, hogy csak arra figyeljek jobban, ami boldogít, ne arra, ami visszahúz a mélybe.

Bejegyzés: Az érzelmek néha játszanak velünk.

Nagyon megtetszett amiröl irsz ebben a bejegyzésben. Sűrűn tapasztalom én is ahogy az elmém egyik percröl a másikra megviccel, és átfordul pozitivból negativba...De dolgozok az ügyön :)

Bejegyzés: Az érzelmek néha játszanak velünk.