Ha néha, azzal nem is lenne gond, de nálam folyamatos az, hogy kitalálok valamit, és esélyem sincs, hogy úgy történjen :D

Bejegyzés: Légy mindig bizakodó! :)

@ColT: Szia! :) Nem muszáj mások hülyeségével foglalkozni, inkább fókuszálj magadra, mert megérdemled. Törődnöd kell magaddal, mert szükséged van rá Neked is. Persze lehet, hogy a nagybetűs élet néha más programot iktat be nekünk, mint azt mi szeretnénk, de legtöbbször tudunk irányítani, ha rászánjuk magunkat, szerintem.

Bejegyzés: Légy mindig bizakodó! :)

Én már úgy oldottam meg, hogy nem várok semmit, mert akármit akarok, úgyis jön valaki, hogy a hülyeségével foglalkozzak, szóval feleselges tervezgetni, amikor tudom, csinálom a saját dolgom :D

Bejegyzés: Légy mindig bizakodó! :)

Szia! :) Nagyon szépen köszönöm a dalt, meghallgattam, nagyon szép, mind a két előadót nagyon szeretem. :) Remélem, találsz kedvedre való írást a blogon!

Bejegyzés: Tanuljuk meg a semmittevés művészetét.

Nemrég találtam rá a blogodra, rengeteget írszt, így még kevés jött át, de ami megfogott az már meg van fogva... Szóval amikor ezt a dalt ma meghallgattam az jutott eszembe, hogy nem csak te küldhetsz dalokat, hanem neked is lehet küldeni. m.youtube.com/watch?v=tLCdOc3IzCY
Andrea Bocelli énekel Ellie Gouldinggal, hallgasd örömmel. Üdv Miklós

Bejegyzés: Tanuljuk meg a semmittevés művészetét.

@: Nekem tetszik, nem vagyunk egyformák.

Bejegyzés: "Hova tűnt a szép tavasz?"

Nagyon elegem van a baromságaidból.

Bejegyzés: "Hova tűnt a szép tavasz?"

Ez kb. annyira a rossz vicc kategóriája, mint a karácsonyi posztjaid. Ömlik belőle a hülyeség.

Bejegyzés: A szíved legyen mindig a helyén.

@Ünnepelt nárcisztikus aranyhintón: Nem szoktam törölni semmit, mindenki azt ír, amit szeretne. Azon azért csodálkozni szoktam, hogy néha milyen hangvételben megy a hozzászólás. Szerintem normálisan is le lehet írni valamit, nem kell ehhez feltétlen csúnya szavakat használni. Megértem, ha nem tetszik, amit írok, nem vagyunk egyformák, mindenkinek más tetszik.

Bejegyzés: "Az ember néha akkor találkozik a sorsával, mikor kikerülni akarja."

"Nem jó, ha kibújunk a feladataink alól, mert jó szokás szerint visszaköszönnek nemsokára. "

Menj a francba.

Bejegyzés: "Az ember néha akkor találkozik a sorsával, mikor kikerülni akarja."

@Összekötöttfülű nyúl: Szia! :) Köszönöm szépen! :)

Bejegyzés: Boldog húsvéti ünnepeket ! :)

❤️❤️❤️

Bejegyzés: Álmaid szigetén...

@Ódivatú imodzsi: Szia! Örülnék, ha figyelnél arra, hogy hogyan fogalmazol.

Bejegyzés: Tudj optimista lenni, ha épp rossz lapokat oszt le neked az élet!

Szia :)

Olyan kedves vagy, mégsem tévesztem szem elől a tényt, miközben kerülget az optimizmus és nehogy önámítás legyen a vége, hogy tudom hogy a golyóid mazsola méretűek és olyan szottyadt bánatában, mint a apró picinyke mazsolácskák, ha jobban szemügyre veszed.

Bejegyzés: Tudj optimista lenni, ha épp rossz lapokat oszt le neked az élet!

@Funny things: Szia! :) Nem baj, mindenki másképp éli meg.

Bejegyzés: Tavaszváró (-hívogató)

@Én vagyok a fackalap alien: Szia! :) Én azon a véleményen vagyok, hogy minden rosszat, ami fáj, próbáljuk meg elengedni, ne gyötörjük magunkat fájó érzésekkel. Ami jót tapasztalunk magunk körül, azt pedig próbáljuk meg megtartani, gyarapítani. Ami gyötör, attól meg kell szabadulni olyan hamar, amilyen hamar csak tudunk, hiszen a kárunkra van, ártalmas és semmilyen hasznot nem profitálunk belőle.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Aztán nem én vagyok az egyedüli ebben a légkörben, és az meg megint egy érdekes kérdés, hogy hányadik szintű halmozott elmebetegség kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen légkört alakítson ki maga körül, mekkora beteges ego kell, ami az ilyen négy fal közötti szégyenérzetet elviselvi a társadalmi simogatásokért cserébe, ahol nem a felelősség/ kötelesség a lényeg, hanem az egoista főkolompost is (a háta mögött alkalomadtán) megszégyenítő szó szerinti trófeagyűjtemény, ahol a trófea is trófeát akar, tárgyakat úgy, hogy a kupleráj eméssze el az idővel karöltve, legyen kaja, ami megrohad és a szemetesbe kerül. Egy hely, ahol mindenki és minden trófea, használati tárgy, kacat, ami arra való, hogyha nem tökéletes, vadiúj (élményileg legalábbis), aznapi friss, hogy szarba se nézve megrohadjon észrevétlenül, ahol full csórók önkontroll nélkül úgy költekeznének, mintha a felső 10000-ben lennének.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Miért szoktam én lenni az elmebeteg:

a., foglalkozok valamivel (de azzal én ne foglalkozzak-szokták mondani) és:
komolyan kérdezem (akkor gonosz és félelmetes köcsög vagyok)
úgy kérdezem, mintha hülye lennék (akkor hülye vagyok és akkor már egyből egy kicsit elmebeteg is magától értetődően ugye)
kiejtem a kérdést csak úgy a la natúr, aztán vagy viccesre sikerül (akkor hülye elmebeteg vagyok), vagy nem (naná, hogy elmebeteg vagyok)
próbálok vicces-jópofi lenni, hátha ez segít, elvégre ahogy elnézek pár párbeszédet néha, el szokták tűrni várni a jópofi műmájerkedést-azzal sem lehet megváltoztatni a rólam alkotott véleményt, de legalább ilyenkor pluszban még én is hülyének nézem magam.

b., nem foglalkozok dolgokkal
valami mást csinálok, akkor szerintem eszképista gyáva sajtkukac vagyok
ha telefont nyomkodok, olvasok, tuti én vagyok a faszfej elmebeteg, aki még szarik is mindenre
ülök és nézek ki a fejemből, hogy ne legyen baj, hogy esetleg milyen gesztusaim vannak stb. amitől úgy nézek ki mint egy elmebeteg, de ha meg ülök és nézek ki, mint egy kataton hülye, akkor azért elmebeteg.

Szóval minden baj, és úgy látom, hogy az egyetlen, ami mindenki örömére válna, ha egy kívánságteljesítő dzsin lennék, aki fogja és elpárolog. Csak itt az a bökkenő, hogy a ghostingolásnak is negatív megítélése van. Szerintem nem vagyok elmebeteg (de igen, csak mert a beismerés az épelméjűség egyetlen mutatója, mert ha valaki tagadná, akkor tuti elmebeteg, mint egy vízpróba, amibe illik beledögölni), mert tisztában vagyok a valósággal, ami azt jelenti, hogy egyeseknek az a ki nem momdott vágya, hogy dögöljek meg, tűnjek el, csak a pofámat ne kelljen látni, mert a lényeg, mindenki vakarászhassa a seggét és málészájjal tengjen lengjen vagy nyomkodhassa a telefont és leszarhasson mindent, és senki ne szóljon egy szót sem, mert a tányér elmosogatja magát, a csokipapír is kiviszi magát a kukába, vagy belerepül, nem tudom, de szerintem ez egyesek személyiséghibája azt akarni, hogy aki nem akar láthatalan szellemcsicska lenni, az tűnjön el.

Az lenne nekem a legnagyobb lelkinyugalom, hogy hagyna békén mindenki akár a ki nem mondott véleményével, mert úgyis látszik.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

És ez gyakori eset, nem tudom eldönteni, hogy minden fürdés után a dugó eltávolítja magát, vagy jön egy magamfajta alien és a kád szélire emeli a csészealj sugarával, vagy ez valami gomba és bacilusélesztési módszer, így készül a kovász vagy mi? Szóval én lennék-e az elmebeteg büdös paraszt vagy esetleg valaki hajlandó lenne elismerni a tényt, hogy ha én elmebeteg büdös paraszt vagyok, az még nem zárja ki a lehetőséget, hogy más is lehet az attól még?

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.

Szia!

Tényleg a lelkem nyugalma a legfontosabb és szégyenkezve vágyom a remetelétre, dehát az sem olyan könnyű. Fontos, hogy higgadt maradjak egy olyan szituációban, ahol négy dolog közül kell döntenem:
Nem eresztem le mások betyárkörtés fürdővizét a kádból, sőt mi több hagyom hogy a mosógép is belenyomja a szutykát.
Nem indítok mosást, pedig rohadtul logikus és ideje is lenne, meg hát az nem egy rossz dolog, hogy mosva van.
Belenyúlok mások betyárkörtyés fürdővizébe a lelkinyugalom érdekében, csak egy kis undort és csicskaságérzést kell elviselni.
Szólok, le van eresztve gyorsan sietősen csak fogjam be mert tv-t kell nézni meg gyorsan fogjam be, tőlem elég volt egy kérdés is és ez már elviselhetetlen.

Utána még három dolgot kell eldönteni.
A fürdővìzben úszó fél fürdőszobakelléket otthagyom és azt is hagyom, hogy a mosógép tovább gyalázza szerencsétlen kellékeket az undimocskos vizével.
Kiszedem magam egy kis undor és csicskaságérzés közepette.
Megkérek rá valakit, aki úgy tesz, mintha nekem mostmár elég volna hülyeségeimből, már így is túl sokat kértem, ez túl sok volt és túl fárasztó. A hab a tortán, amikor megkérdezem, hogy az a pohár az most mi, mert ha esetleg fogmosó lenne, akkor aggódnék, hogy betyárkörtebacilusos lett, de én vagyok a hülye alien, hogy ezt én nem tudtam magamtól, de hogyan is tudnám, ha amúgy is emberfeletti kínokat élnek át egyesek kb. olyan fájdalmakkal, amiket szegény Dózsa György átélhetett, csak mert válaszolni kell.

Istenem, úgy szégyellem magam. Mit gondolsz kedves Riaria? Szerinted én vagyok totálisan elmebeteg vagy valaki más? Úgy gondolom valaki végre eldönthetné, mert gyötör a kín, hogy úgy érzem bizonyos helyzetekben félredobhatatlan a kötellességérzet, ugyanakkor szégyenteljesnek kéne tartsam, hogy vágyom egy erdőközepi fakunyhóra, ahol elbújhatnék a társadalom elől, és ez olyan frusztráló érzés.

Bejegyzés: A lelked nyugalma legyen a legfontosabb.