A félelem negatív energia. Ennél negatívabb energia talán nem is létezik. Arra kell törekednünk, hogy mindig pozitív irányba haladjon az életünk. Ehhez legelsősorban az kell, hogy el tudjuk felejteni a félelmünket. Ha csak ezt az egy célt tűzzük is ki magunk elé, már a jó irányba haladunk. Ha sikerül is megvalósítani, akkor leszámoltunk szinte minden negatív érzésünkkel is, mert hiszen a félelem az, ami megbénít minket sokszor.
A fájdalom elég rossz barátunk, főleg ha lelki fájdalomról van szó. Ennek ellenére kitart mellettünk, mégha mi nem is akarjuk. Mellénk szegődik, fáradttá tesz, kínzó érzéseket produkál, mi pedig azt sem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőle. Minden fájdalom zavaró tényező, akármilyen kis apró dologról van szó.
Néha a címben írt mondat lehetetlen küldetésnek tűnik, hiszen sokszor rohanunk egész nap. De ha kicsit is figyelünk a napunkra, beláthatjuk, hogy van esélyünk jól teljesíteni. Az nem kérdés, hogy a napunkat mindenképpen meg kell, hogy alapozza egy jóízű alvás, hogy jókedvűen ébredhessünk, ne okozzunk csalódást már kora reggel a morcos ábrázatunkkal. Sok minden leolvasható az arcunkról. Főleg az, ha nem aludtuk ki magunkat rendesen.
"Sosem tudod mekkora változásra vagy képes, amíg vissza nem nézel oda, ahonnan indultál." - Már a motivációs blogban is írtam ezt a mondatot, amit egy tévé műsorban hallottam. Elvégeztem egy programot, ahol a változás volt a kulcsfogalom. Meg kellett változtatni egy rossz szokásomat, amivel már régóta küszködtem. Sok gyakorlat szerepelt a programban, és ezt az idézett mondatot is eközben a gyakorlat közben leltem.
Van egy tündéri kisunokám. Illetve kettő. De az egyikre vigyáztam tegnap, szinte egész nap együtt voltunk, kint játszottunk az udvaron, és elérkezett az este, amikor is haza kellett jönnöm. Mondom is a kétéves kislánynak, hogy igaz, hogy most el kell, hogy menjek, de szerdán újra jövök, és újra együtt fogunk játszani. Kértem, hogy adjon puszit, mert már mennem kell.
Energiánk a legfőbb kincsünk talán. Ha nincs kellő energiánk, az annak a jele is lehet, hogy túl negatívan gondolkodunk saját magunkról. - "Az összes negativitás közül az a legrombolóbb, amit magunk ellen fordítunk." - olvashatod Louis Proto Légy nyugodt! című könyvében. Lehet, hogy sok más támadás ellen jobban tudsz védekezni, mint amikor önmagadat marcangolod, rombolod az önképedet, és ezzel a belső támadással szemben azonban védtelennek bizonyulsz.
"Mindenki fáradt lesz egy idő után. Aztán alszunk egyet éjszaka, és reggelre már nem leszünk fáradtak. Nem zárkózhatsz el bizonyos dolgoktól, csak azért, mert el fogsz fáradni." (Parinoush Saniee)
Sokszor dicsérnek meg minket életünkben, mégis néha alig veszünk róluk tudomást, vagy egyszerűen természetesnek vesszük. Pedig ha megkülönböztetett figyelmet tulajdonítanánk nekik, bizony előrébb tartanánk. A dicséreteknek nagy haszna van az életünkre, ezekből merítünk erőt a folytatáshoz, ezek viszik előrébb életünk szekerét, és ezekre jó visszaemlékezni később is.
Sokszor elrabolja az időnket az időzavar, a tétovázás, a halogatás, és még sok minden más is. Próbálunk rendet tenni önmagunk körül, csak ha ez nem megy, elszakad a cérna, és érzelmileg a padlóra kerülhetünk. Tartjuk magunkat ameddig bírjuk, de ha a lelkünk sérül, akkor nehezen állunk fel szorongatott helyzetünkből. Pedig az élet nem áll meg, lépést kell tudni tartani vele, mert lemaradunk, és a végén azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk.
"Nincs visszaút, barátom,
Elölről újra nem kezdheted.
De még nem késő, ha most nekilátsz,
Egészen másként végezheted."
Utolsó kommentek