Van néha valami a levegőben, amit csak akkor érzel meg, ha teljesen el tudsz lazulni. Érzed, hogy valami készülőben van. Sejted is, hogy te is részese leszel mindennek. Hogy ez jó is legyen a számodra, rendkívüli beleérző képességgel kell, hogy rendelkezzél. És az eredmény tényleg fantasztikus lesz.
Hát, bizony le kellene szokni erről az állandó éjszakai ébrenlétről. Semmi jó nem sül ki belőle. Ha nem tudom napközben bepótolni a hiányzó pihentető órákat, régen rossz nekem, egyből meglátszik az arcomon, hogy megint éjszakáztam.
Nem vagyok túl jól, van, mikor a betegségem erősebb nálam. Sokszor szálltam szembe vele, de sokszor is hagytam, hogy történjen aminek történnie kell. Most az utóbbit alkalmazom, mert érzem, hogy elég kevés vagyok a küzdelemhez. Ilyenkor várok addig, amíg elvonul a rossz érzés a lelkemből, és újra vidám tudok majd lenni.
Sok kérdést tettem már fel magamnak, ezekből is az egyik legfontosabb az, hogy hiányzik-e valami az életemből, amiért nem tudok kiteljesedni? Összeírtam pár dolgot. Az eredeti kérdésem tulajdonképpen az volt, hogy miért is eszem minden nap többet, mint azt kellene? És erre volt a válasz, és a kérdés is, hogy azért mert valami hiányzik az életemből.
Amikor úgy érzed, hogy nincs szükség rád, akkor hiányzol valakinek a legjobban. Amikor elönti a keserűség a szívedet, mert úgy érzed, megbántottak, pedig csak azt szeretnék, hogy ne csinálj butaságokat, akkor van a legnagyobb szükséged neked is valakire. Amikor azt hiszed, hogy kigúnyolnak, akkor rájössz, hogy nincs mindig úgy, ahogy azt te érzed.
Nagyon sokszor veszem észre magamon, hogy elhalasztom azokat a feladataimat, amiben gyengébb vagyok. Biztosan nem fog sikerülni - gondolom magamban. Ezen a helyzeten változtatok most azzal a megoldással, hogy gyakorolom azokat a feladataimat, amiket szeretek elhalasztani. Vagyis, ami nehezebben megy, azt gyakorolom.
Amíg utaztam, külön figyelmet fordítottam a véletlen eseményekre, és arra is, hogy a Jóisten hogyan segíti mindannyiunkat a mindennapi életben. Volt, hogy valaki az utolsó pillanatban érte csak el a majdnem induló vonatot, volt, hogy a nagy melegben a kisgyermekek türelmetlenebbek voltak, de ott volt a szülői segítő kéz, intelem, ami megfékezte őket.
Amikor itt van a pillanat, ne szalaszd el. Érezd, hogy csak rólad szól az élet, és ha most hibázol, lehet, hogy örökké bánni fogod. Amikor itt van a pillanat, rajtad van a sor, hogy cselekedjél. Egy pillanatnyi érzés. Egy pillanatnyi létezés. Egy pillanatnyi csoda.
Újra elindulok, megyek, utazom. Már jó előre vártam ezt a lehetőséget, és a kicsi szívem majd kiugrik a helyéről izgalmamban. Már nem félek az úttól, ami vár rám, még ha nem is tudom, hogy lesznek-e buktatók közben vagy sem. Minden út új érdekességeket is tartogat a számomra. Nyugodtan hajtom álomra a fejem, mindent előkészítettem, minden megvan ahhoz, hogy indulhassak.
Nincsenek véletlenek. Az előző bejegyzésben írtam az El Camino zarándokútról pár szót, és elkezdtem kutatni utána, ami egy film megnézéséhez vezetett. Egész éjjel fent voltam, és nagyon a film hatása alá kerültem. Köszönöm, hogy rátaláltam a filmre, nekem nagy élményt nyújtanak azok a filmek, ahol Istennel találkozhatom. Sokszor érzem, hogy van egy segítőm, aki egyengeti az utamat, nem vagyok egyedül, nem vagyok elveszve a világban. Az angyalok mindig velünk vannak, és segítenek minket. Most is úgy irányították a kezem, hogy efelé a film felé vezessenek.
Utolsó kommentek