Nagyon sokszor veszem észre magamon, hogy elhalasztom azokat a feladataimat, amiben gyengébb vagyok. Biztosan nem fog sikerülni - gondolom magamban. Ezen a helyzeten változtatok most azzal a megoldással, hogy gyakorolom azokat a feladataimat, amiket szeretek elhalasztani. Vagyis, ami nehezebben megy, azt gyakorolom.
Sok időt veszítek az állandó gondolkodással, hogy vajon megtegyek-e valamit, vagy sem. Amíg ezen gondolkodom, már százszor túljutottam volna a dilemmámon. Amikor olyan helyzetben vagyok, hogy biztosan nincs alkalmam megcsinálni azt, amit pedig nagyon szeretnék, akkor nagy az elhatározás, hogy mihelyt hazaérek, nekikezdek például a szobabicajozásnak, elkezdek minden nap gyalogolni, szépen kitakarítom a lakást, vagy vendégül látom a barátaimat. Viszont mikor már hazaértem, számos más egyéb haszontalan dolog kezd foglalkoztatni. És ezek győzedelmeskedni tudnak! Sajnos. Nos, ezen az áldatlan állapoton változtatok most, mégpedig úgy, hogy szépen felírom, mit is szoktam elhalasztani, és ezt beépítem a napirendembe, mégpedig úgy, hogy ezek a dolgok kapják a főszerepet. Azt is felírom, hogy miért is szeretnék gyalogolni, vagy miért is jó, ha szép tiszta lakás fogad mindig, amikor hazaérkezem valahonnan. Azt hiszem, csak az időátirányítás az, ami segíthet ebben az esetben.
Mindig vannak lyukas óráink, perceink, amikor semmit nem csinálunk. (Akinek nincsen, az nagyon le van terhelve, és ezt is felül kell bírálni időnként.) Ha viszont vannak lyukas óráink, remekül állunk, mert felhasználhatjuk alkotó módon őket. Nem kell minden szabadidőnket munkával, vagy gyakorlással tölteni. De egy részét felhasználhatjuk arra, hogy bizonyos rutinokat alakítsunk ki magunknak. Épp azokat a szokásokat kell kiépíteni, amiben eddig rosszak voltunk. Ezeket a rossz szokásokat kell átalakítani jó szokásokká. Az időátirányítás remek dolog lehet ebben. Csak meg kell néznünk a napirendünket (már ha írunk ilyesmit), és egyből látjuk a hézagokat, azokat a pontokat, ahol változtatnunk kell. És most jön a neheze! Meg is kell valósítani azt, amit elképzeltünk. Miért olyan nehéz belekezdeni egyébként nem túl nehéz feladatokba??? Nem tulajdonítunk kellő jelentőséget ezeknek a feladatoknak. Pedig épp ezeket jó, ha már mindjárt a ráérő időnk legelején megtesszük, gyakoroljuk mindaddig, amíg olyan szinten nem megy, hogy már gondolkodás nélkül belekezdünk minden nap a megvalósításba.
Tehát a megoldás rém egyszerű, mint az lenni szokott mindig. Kezdd azzal a feladattal a szabadidős tevékenységedet, amelyik nagyon nehezen megy, és gyakorold addig, míg a könyöködön jön ki már. Amikor sikerült így beépítened a napodba egy jó szokást, boldogabb leszel, mert tudod, hogy eredményesen töltötted a napodat. Ha mindig gyakorolod azt, ami nehezebben megy, később mindenben gyakorlottabb leszel, és öröm járja át a szívedet, lelkedet. :)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek