Nem vagyok túl jól, van, mikor a betegségem erősebb nálam. Sokszor szálltam szembe vele, de sokszor is hagytam, hogy történjen aminek történnie kell. Most az utóbbit alkalmazom, mert érzem, hogy elég kevés vagyok a küzdelemhez. Ilyenkor várok addig, amíg elvonul a rossz érzés a lelkemből, és újra vidám tudok majd lenni.
Sok minden közrejátszhat abban, hogy a betegségünk kifog rajtunk. Én nem viselem jól ezt a nagy meleget, ami volt, és tudom, hogy egy idő után úgyis rosszabbul leszek. Persze tudom én is, hogy mindig meg kell küzdeni a betegségeinkkel, nem szabad hagyni eluralkodni rajtunk. Mégis, sokszor kivárok, visszavonulok a kuckómba, és olyan tevékenységeket csinálok, amik tudom, hogy felvidítanak. Mosolyt kell tudnom csalni az arcomra, és a lehető legnagyobb nyugalommal várom, hogy egyszercsak jobban legyek. Nem sokat lehet ilyenkor beszélgetni velem, pedig ez oldaná a leghamarabb a feszültséget.
Tudom, hogy ilyenkor fokozott figyelmet kell fordítanom a helyes táplálkozásra, a testmozgásra, kerülnöm kell a stresszt egy ideig, a lehető legpozitívabban kell gondolkodnom, ki kell mennem néha a napfényre, a friss levegőre, és vigyáznom kell arra, hogy egészséges érzelmek vegyenek körül. Ha vagyok olyan nyugodt, akkor meditálok egy kicsit (persze inkább csak tanulgatok meditálni), és alkalmazom a talpmasszázst. Ez utóbbi mindig jól eltereli a figyelmemet, mert oda kell figyelni, hogy milyen pontokat is masszírozzak, hogy egyensúlyba kerüljek. Totális egyensúlyba úgysem tudok kerülni, csak megközelíthetem az ideális állapotot.
Ha a betegség kifog rajtam, mindig elkezdem tanulmányozni az egészséges életet, mit is tudok tenni érte, és esetleg hol rontottam el én a dolgot, hogy idáig jutottam. Sokszor a környezeti hatások váltják ki a rosszullétemet, de a legnagyobb felelős ilyenkor is én vagyok, figyelni kell az intő jelekre. És ha észreveszem, hogy valami nem úgy alakul, ahogy alakulnia kellene, nem a vészféket kell behúzni, hanem keresni, kutatni kell, hogy hol hibáztam én esetleg.
Minden cselekedetünknek következményei vannak. Az egyensúlyunk sem véletlenül borul fel. Ha komolyan vesszük az egészségünket, biztosan észrevesszük hol milyen hiányosságok vannak. Tudatosan kell figyelnünk önmagunkra, és ha kell, inkább éljünk visszafogottabban egy ideig, mert az eltúlzott életvitelnek mindig van hátulütője. Ha érzünk magunkban erőt a küzdelemre, akkor ne habozzunk, tegyük meg amit csak meg tudunk tenni. Vegyük komolyan az életünket és ha így teszünk, nem lesz lelkiismeretfurdalásunk, mert megtettük a szükséges lépéseket az egészségünk érdekében.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek