Higgadtnak maradni a nagy felfordulások közepette? Ez talán a legkeményebb dió, amivel találkozunk az életben.Nekem legalábbis az tud lenni.
Annyi önuralmat már sikerült kifejlesztenem magamnak, hogy csöndben tudjak lenni, ha körülöttem vita, veszekedés van. Főleg, ha semmi közöm a veszekedés tárgyához.Tudom, hogy az életben vannak kikerülhetetlen események, és azt is tudom, hogy meg kell tudnom szüntetni magam körül azt, ami káros a további fejlődésemre. A nagy zűrzavar, fölfordulás biztos is, hogy azok közé tartozik, amik feltétlen károsak, és főleg nincs semmi értelme. (mármint bele menni meddő vitákba,stb.)
Valami mást kell kitalálni, kiokoskodni, hogy meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat a nagy vihar kellős közepén is. "Az eget szaggató ciklon szívében is van egy nyugalmas központ!" Ezt a nyugalmas központot kell tudnunk megtalálni, bármi áron. Ugyanis, ha nem tesszük, a zűrzavar átragad ránk, és csak rosszabb lesz a helyzetünk.
Van egy mondásom hozzá: - "a csend az az elem, melyben a nagy dolgok kiformálódnak." Meg kell tanulnunk hallgatni olyankor is, mikor szólni szeretnénk, hallgatni olyankor is, mikor megbántanak, de nem akarunk visszavágni, hallgatni olyankor is, mikor igazunk lenne, de a vita kimenetele ezt kívánja. Ki kell tudnunk feljeszteni a hallgatás művészetét. Elég furán hangzik, hisz' nem így vagyunk kitalálva gyakorlatilag, de mindent meg lehet szokni, és mindent meg lehet tanulni is. Gyakoroljunk! Gyakoroljuk, és létünk természetévé tegyük ezt a művészetet.
Próbáld ki és figyelj, mi történik ha így teszel! :)
Utolsó kommentek