A blogom főleg a depresszióról szól, hogyan küzdhetünk meg vele, hogyan éljünk boldogabb életet. Mivel már kiderült nálam, hogy életem végéig gyógyszereket kell szednem, amit végül is sikerült elfogadnom. Sokáig küzdöttem ellene, de végül beadtam a derekamat, és megtanulok szép lassan együtt élni a betegséggel. Igyekszem pozitív dolgokat írni, hiszen az alaptermészetem egy életvidám, mosolygós és derűs nő legbelül a szívében.
Amiről írni szeretnék, az a címben rejlik, - ez az én világom. Most már csak kicsit küzdelmes az életvitelem, nem győzöm hangsúlyozni, ha életmódot váltasz, sokkal hamarabb gyógyulsz meg. Bárcsak hamarabb jutottam volna el idáig, de nem bánom, mert sokat tanultam, és sok mindennel azért megbirkóztam amíg idáig eljutottam. Kellett nekem ennyi idő, úgy látszik, éretlen voltam a betegségemhez, túl hamar jött és váratlanul. Rááldoznék még egyszer ennyi időt, ha tudom, hogy ide jutok el, ehhez az életformához, amit most követek.
Jól megy a fogyókúra, két hét alatt leadtam három és fél kg-ot, ma már csak 86.4 kilós vagyok.
Az én világom már életem végéig ez a fajta életmódváltás lesz, és tudom, hogy sokra viszem még az életben. Egyszerű dolgokra gondolok itt, arra, hogy amit nem tudtam eddig megtenni, bevállalni, azt már szépen sorban, fokozatosan mind sikerül megvalósítani. Mindenkinek ajánlom, hogy írjon blogot. Én is úgy kezdtem, hogy Word-ben írogattam magamnak a haladásomat, de unalmas volt, abbahagytam.
Sok idő telt el, míg tényleg rájöttem, mit is jelent az, hogy - fejben dől el a fogyókúra sikere. Nálam annyit jelent, hogy nemcsak érzem, de már tudom, hogy ki tudok tartani sokáig, éppen addig, amíg szükséges, hogy elérjem az álomsúlyt. Vezetek egy grafikont, és a határvonalhoz közel kell maradni ahhoz, hogy 2016 nyarára elérjem a 60 kilót. Már tudom, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy hihetetlen, de nekem működik. Ami még fontos, a gondolkodásom változott meg, nem félek már, és sokkal bevállalósabb lettem. Persze tovább kell fejlesztenem magam, hogy haladni tudjak a korral.
Sikerült túljutnom sok buktatón, most már lelkesen nézek a holnap felé. Fogadd meg kedves olvasóm, hogy belekezdesz blogot írni, mert tudod követni saját változásaidat. Biztos már másképpen írok, fogalmazok, mint amikor elkezdtem a blogomat írni, nem tudom, ezt te jobban meg tudod ítélni, aki olvassa.
A lényeg, hogy minden megváltozott körülöttem, élvezem, és tudom, hogy egyre ritkábban leszek rosszul. Most már az az én világom, hogy örülök minden apróságnak, minden apró történésnek. Lett önbecsülésem, kialakult egyfajta stílus, ami már nekem is tetszik. Tudom, hogy fejlődni fogok, és már várom az újdonságokat, a kihívásokat, mert tudni szeretném, hogyan tudok teljesíteni. Tudom, ha nem megy elsőre, majd megy másodszorra, és harmadszorra már vígan mosolygok, hogy vajon miért is féltem egyáltalán valamitől eddig.
Gyere, tarts velem továbbra is, ki fog derülni, miért is jó ha változtatunk saját életünkön, ha addig nem tetszett ahogy éltünk.
Küldök egy jó kis dalt, hogy légy boldog minden nap, minden percben. :)
Utolsó kommentek