A kép számomra azt idézi fel, mennyire beszűkült életet éltem, és még most is van úgy, hogy nem tudok szabadulni a láncaimtól. Arra emlékeztet, mikor össze-vissza kavargott minden a fejemben, nem tudtam változtatni a viselkedésemen.
Nem véletlenül van az előtérben annyi, de annyi láncszem. Mind egy-egy stresszre adott rossz válaszom, azt jelképezi, fogoly vagyok, saját magam foglya, és mint a szabaduló bűvésznek, nekem is ki kell törnöm ebből a bezártságból.
Ne zárd magad börtönbe, mert ott rácsok vannak, és azokat nehéz elfűrészelni, mint ezeket a láncszemeket is. Valójában a háttérben lévő arc nem is fejez ki érzelmeket. Inkább megadja magát, mintsem harcolna a szebb jövőért.
Kérlek téged, ne vedd túl komolyan ezt a képet. Csak annyira, amennyire muszáj. Ha vizuális típus vagy, szerencséd van, mert tudsz "olvasni" a képről, tudod miért így ábrázolja a bezártságot aki a képet készítette. Én kevésbé tudok azonosulni vele, csak a betegségem kezdetét juttatja eszembe, mikor még a tudatom küzdött azért, hogy boldogan tudjon élni a mi kis világunkban.
Ezért írom neked, ne zárd börtönbe magad, hiába vannak sokan a börtönben, mégis egyedül fogod érezni magad, ha nem változol, és nem töröd szét apró pici darabokra ezeket a láncszemeket.
Hogy oldjam a feszültséget, küldök neked egy jó kis dalt, fogadd szeretettel: :)
Utolsó kommentek