Egy könyvben olvastam ezt a szép idézetet: - "A legjobb orvosság az ember számára az ember maga. A legnagyszerűbb gyógymód a szeretet." /Paracelsus/ - Amikor fáj a szívünk valamiért, el kell tudnunk engedni ezt a fájdalmat, mégpedig minél hamarabb el kell tudnunk engedni, mert ha nem tesszük, megbetegedhetünk. Ha a szíved szomorú, fel kell tenned a kérdés magadnak: - mi az, ami bánt? miért vagyok ennyire szomorú? -, és ha őszintén meg tudod válaszolni ezt a kérdést, már közelebb kerülsz a gyógyuláshoz.
A lelke mélyén mindenki tisztában van azzal, hogy mi bántja, mi szomorítja el. Érezzük, ha valahol valami nem stimmel. Nemcsak egyszerűen szomorúak vagyunk, nemcsak egy szomorú érzés kerít hatalmába minket, meg is tudjuk mondani, hogy miért érzünk így. Egy kis gondolkodással mindig ki tudjuk deríteni, hogy hol érezzük a fájdalmat, sok esetben nem is kell nagyon gondolkodni ezen, hiszen az érzéseink ezt jól el is árulják. Nem jó, ha sokáig emésztjük magunkat, el kell engedni minden rossz érzést, ami csak a szívünket nyomja. Nyilván nem tudunk mindjárt nevetni mindenen, kell egy kis idő ahhoz, hogy egy szomorú érzést fel tudjunk dolgozni, de ha hagyjuk, hogy mélyen megérintsen egy negatív érzés, annak csak rossz következményei lesznek. Talán többször is érzünk szomorúan, mint ahogy az jó lenne a szívünknek, ezért aztán mindennel arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb kikászálódjunk a szomorúság börtönéből.
Ha azt érzed, hogy képtelen vagy megbirkózni egy nehéz helyzettel, várj! Időt kell adnod magadnak, hogy erőt meríthess valamiből, türelmesnek kell lenned egy kicsit, még akkor is, ha ez is borzasztóan nehéz most neked. Ha fájdalom kínoz, ha nehéz a szíved valamiért, amit tehetsz, hogy körülnézel gyorsan a környezetedben, és igyekezz szép és jó dolgokra összpontosítani. Meglátni egy szép mosolyt, meghallani egy kedves szót, megérezni egy kedves gesztust, átélni a pillanat varázsát, ezek mind olyan dolgok ilyenkor, amit figyelmen kívül szoktunk hagyni, mert túlságosan is foglalkoztat a szomorú szívünk, és egy kicsit sajnáljuk is magunkat ezért. Meg kell próbálni a lehetetlent ilyenkor, és minden idegszálunkkal arra kell törekednünk, hogy minden egyes percet arra használjunk, hogy kimozduljunk a fájdalmas érzésből. Ha nem megy elsőre, majd megy másodjára, de ha meg sem próbáljuk, az a lehető legrosszabb, amit csak tehetünk. Órák mehetnek el arra, sőt még napok is, hogy búslakodunk. Sokáig húzni egy ilyen negatív érzést, mint a szomorúság, nem jó, hiszen a szívünk másra vágyik. Mindenképpen ki kell deríteni a szomorúságunk okát. Legtöbbször tudjuk vagy sejtjük, hogy mi is ez, csak nem vagyunk képesek megszabadítani magunkat a nehéz fájdalmas érzéstől. Mindenképpen meg kell találni azt a pontot, ahol elakadtunk, hiszen csak innen tudunk újra tovább haladni. Elengedni egy fájdalmas szomorú érzést nagyon nehéz, és sok időt is igényel néha, de épp ezért jó, ha eszünkben van a fenti idézet, ami a szeretet hatalmas erejére hívja fel a figyelmünket. Szeretettel minden lehetséges. És tulajdonképpen csakis szeretettel lehetséges minden. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a problémánk még tovább velünk marad. Gyengédséggel, szeretettel, kedvességgel, bizalommal és sok figyelemmel viszont hamar célhoz érhetünk. És nemcsak másokhoz kell gyengédséggel, szeretettel lennünk, leginkább ilyenkor saját magunkkal kell szót értenünk, hogy ki tudjunk jönni szorított helyzetünkből. Amíg bennünk dúl a háború, amíg nem tudjuk elengedni a fájó érzéseinket, addig gúzsba leszünk kötve és egyre nehezebben fogunk tudni újra nevetni. Meg kell találni az összefüggést, fel kell ismerni hol van a gócpont, honnan is ered a fájdalmunk. A leggyakoribb az, hogy tudjuk hol van a hiba, de azt már nem tudjuk, hogyan is oldozzuk fel ezt, mit csináljunk, hogy újra vidámak és jókedvűek tudjunk lenni. Persze az lenne a legjobb, ha sosem éreznénk fájdalmat a szívünkben. Gondolj mindig arra, hogy minden elmúlik, a jó is és a rossz is. És ezek általában mindig váltják egymást, szinte elkerülhetetlen, hogy néha fáj a szívünk, sajnos. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor könnyebben ki tudunk jönni egy szomorú és nehéz helyzetből. Ha sikerül megbékélni azzal, ami fájdalmat okoz, akkor el is fogjuk tudni engedni ezeket a fájdalmas érzéseket, és a cél az, hogy ez minél hamarabb történjen meg, mert annál hamarabb leszünk újra kiegyensúlyozottak, és nyitottak az újra, a szépre és a jóra.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek