Mit tegyünk, ha elkap minket néha az a bizonyos "gépszíj"? Bármit nevezhetünk "gépszíjnak", illetve ez a szó mindenkinél más formában jelenhet meg. Lehet sima idegesség, amikor csak felbőszíted magad egy kicsit, mert pl. túl meleg van. Lehet túlzott feszültség, stressz, vagy ha éppen "kiakadunk valamin". Minden belefér az az igazság, de mit tegyünk, ha már benne vagyunk a pácban? Vannak lehetőségek, és ez biztató, igaz, hogy csak azt tudom leírni, hogy én mit tudok tenni ilyen esetben.
Az mindenki számára hihető, hogy ha ki tudjuk kapcsolni az agyunkat, az már fél siker. SIKER! = SIKERÉLMÉNY. Én erre szoktam magam sarkallni, hogy a sikert mindenképpen át tudjam érezni, mint sikerélményt. Nem szabad hagyni, hogy csak úgy megtörténjen, és pl. nem ünnepeltük meg magunkban, nem engedtük, hogy a sikerélmény jótékony hatása átjárja a testünket, lelkünket. Igenis van, hogy megajándékozom magam valami jó és örömteli dologgal, mert szükségem van erre.
De van olyan is, hogy elmegyek gyalogolni hosszú távot, igaz, hogy ez ritkábban van, de mindig kipróbálom időről időre, hogy 1-2 óra alatt milyen távolságot tudok megtenni. Pl. ha gyalog hazajövök a kórházból, ahol kontrollon voltam, az nekem kb. másfél óra gyaloglás. Szuper érzés! :) És ráadásul stresszcsökkentő. Mindig egy új érzés kerít hatalmába, ha gyalogolok hosszabb távon.
Ha végképp nagyon kiakadok, ha nagyon rossz formában vagyok, természetesen lepihenek fél órára, és átgondolom, tudok-e tenni valamit az ügy érdekében. Ha nem tudok tenni semmit, akkor van baj, mert jön a feszültség, a szorongás, és ezt a legnehezebb feldolgoznom. De itt jön a következő tanács, igen, fel kell tudni dolgoznunk mindazt, ami naponta velünk történik, óráról órára, percről percre.
Hogyan tudunk feldolgozni rossz eseményeket? Először is csak akkor tudjuk feldolgozni, ha megvan bennünk a türelem és egy icipici nyugalom is. Meg kell tudnunk nyugtatni magunkat, hogy nincs katasztrófa, nem is történt és nem is fog történni katasztrófa. A másik dolog, hogy ezt el is kell tudnunk hinni magunknak.
Ha van, akinek elmondhatod, hogy mi bánt, az már a nyerő fázis, van, aki meghallgat és tud tanácsot is adni neked. Ha még sincs, akkor segítség kell, de az is egyfajta megoldás, hogy tudjunk kérni segítséget. Ne fojtsuk magunkba a feszültséget. Szokták javasolni könyvekben, hogy dögönyözzünk meg egy párnát mérgünkben, ha annyira feszültek vagyunk, de én nem vagyok az a típus.
A lényeg, hogy cselekedjük, tegyünk valami mást, ami teljesen eltereli a figyelmünket, vagy adott esetben tényleg dolgozzuk fel magunkban a történteket, aludjunk rá egyet, s másnap már okosabbak leszünk.
Küldök neked egy jó kis dalt, érezd jól magad ma is és holnap is, no, meg azután is. :)
Utolsó kommentek