A héten voltam egy ingyenes hajvizsgálaton, s az első kérdések között szerepelt mindjárt az is, hogy: - stresszes életet él? - Láthatjuk, hogy a stressz milyen kis alvó nyuszi, aki ha kell mindjárt lecsap, támad akár hajhullás formájában, mint az látható volt az én esetemben is. Miért nem tudunk stressz nélküli életet élni vajon?
Bizony így van, a hozzászólásokból is tapasztalom, mennyire ki vagyunk szolgáltatva akár a környezetünknek, vagy éppen az embertársaink aznapi hangulatának. Igaz, hogy ez az utóbbi mélyen sebet szokott hagyni bennünk, ha negatív a hozzáállásunk, de törekedjünk arra, hogy ez ne történhessen meg. Shakespeare idézete szerint: -
"A nyíl, amit kilőttek,
Még úton van, és a legokosabb:
Félreállni előle."
Ezt az idézetet a haraggal kapcsolatban írja, s lám, milyen igaza van, hiszen épp a harag az, mely elrontja, elronthatja a napunkat, ha nem vigyázunk eléggé.
Nem tudunk stresszmentes életet élni, ezt mindenki belátja, sőt, kell is egyfajta jó stressz, vagy az, hogy át tudjuk alakítani a negatív stresszt pozitívvá, vagyis a mi javunkra. Ha viszont nincs stressz nélküli élet, akkor próbáljuk meg élvezni az adott szituációt, már amennyire ezt képesek vagyunk megtenni. Saját érdekünkben járunk el jól ilyenkor, saját örömünk, s vele együtt szeretteink, és társaink boldogsága is függ tőle. Könnyű mondani, vagy leírni, annál nehezebb megtenni, mégis ez lehet a titok nyitja.
Vannak, akik igazán tudnak egyfajta stresszmentes életet élni. Hadd említsem meg az édesanyámat saját magamnak példaképpen, mert az ő nyugalma, jószívűsége, kedvessége és szeretete nem csak a saját életét könnyítette meg, hanem átragadt azokra is, akik éppen kapcsolatban voltak vele. Én tőle lesem el, tőle tanultam, és tanulom a mai napig is, hogyan kell és lehet úgy élni, hogy minden napunk örömteli lehessen. Neki is voltak rosszabb napjai, de akkor is, bárki, aki betoppant hozzá akár csak egy percre is, vitte bizony magával a boldogság és a kedvesség érzését. Sok ilyen anyuka van biztos, és kell is, hogy legyen, hiszen gyermekeinknek az első évek a legfontosabbak, azok mélyen beívódnak a tudatukba, s később ők is hasonlóan kedvesek, szeretetteljesek tudnak lenni.
Tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet, hogy a napunk jó lehessen. Vannak is ilyen gyakorlatok pl., hogy megígérem ma magamnak, nem beszélek csúnyán, megígérem magamnak, hogy lesz egy-két kedves szavam azokhoz, akikkel kapcsolatba kerülök. Próbáljuk ki, hogy milyen nehéz betartani akár egy napig is egy-egy ilyen "próbát". Találjunk ki hasonló próbatételeket magunknak minden napra, s a végén látni fogjuk mennyi küzdelem is van az életünkben, és egyedül a mi hozzáállásunktól függ, hogyan viszonyulunk egy adott helyzethez.
Utolsó kommentek